Húszezer év után elhatározták: hazatérnek. Egy nyári reggel még egy utolsó pillantást vetettek a városra, amely a szemük előtt épült fel, és azt gondolták, menthetetlen ez a bagázs. Pedig mi mindent kitaláltak, hogy megoldják a problémákat. Kétségkívül fejlődött az emberiség, de még mindig ugyanaz a horda volt, amit egykor itt találtak. Beszálltak tehát a Jakab-hegy mélyén várakozó intergalaktikus űrhajójukba, és rövidesen készülődni kezdtek a felszállásra. Valamivel alkonyat után indították be az évezredekig porosodó hajtóműveket. A halk duruzsolást, amely alig volt hangosabb, mint a város moraja, nem sokan hallották meg, pedig olyan volt, mintha dorombolna a Mecsek.
Még maguk az űrhajó építői se tudták, hogy a működő hajtóműnek olyan hatása van az emberekre, hogy ötven kilométeres körzetben mindenki olyan őszinte lesz, hogy még magának is képtelen hazudni.
Eközben egy nő végignézett a lakótelepi lakásán, az összekarcolt bútorokon, a rongyos függönyön és ezt mondta: de utálom ezt a macskát. El is határozta, hogy odaadja a dögöt az unokahúgának, és beszerez egy akváriumot.
Nem messze tőle egy pláza mosdójában, zseléshajú, nyakkendős ficsúr meredt a tükörképére. Hogy én mekkora fasz vagyok, mondta félhangosan, közben elhatározta, holnaptól más lesz minden.
A belvárosi alkonyban egy fickó ült a söre mellett. Hát, ezt nagyon elszúrtam, suttogta a főutca lármájában. Ez így nem mehet tovább, határozta el.
A bedugult felüljárón lépésben araszolt egy busz. A sofőr bámészan nézte az alkonytól vörös eget. De utálom ezt a melót, sóhajtotta és elhatározta, másnap új életet kezd.
Mögötte egy nő kihúzta magát ültében, hiszen nincs is semmi bajom, gondolta. Nem vagyok beteg. El is határozta, hogy ma este – hosszú évek óta először – eszik egy fagyit. Pisztáciát. Gyerekkorában ez volt a kedvence.
Ezen az éjszakán duruzsolt a hegy, és lent a városban alig volt lakás, ház, ahol ne gondolták, suttogták, mondogatták, kiabálták volna: ez így nem mehet tovább, holnaptól más leszek.
A másnap reggeli hírek arról szóltak, hogy a hajnali órákban földrengés rázta meg a környéket, melynek epicentruma a Jakab-hegy volt. Egyesek azt is mesélték, hogy egy tűzcsóvát láttak kitörni a hegyből, ami az ég felé tartott, de erre nem volt bizonyíték. Egy biztonsági kamera se vett fel ilyen jelenséget.
Másnap éjszaka a holdsarlótól nem messze új csillag tűnt fel. Egy csillagközi űrhajó hajtóműve volt az, ami megnyugtató hangjával egyre messzebb duruzsolt, dorombolt a Földtől.
Ezt leszámítva semmi sem változott a városban.
Hozzászólások