Karcsú szurikáta testével könnyedén siklik át a tömegen. Mókás, aránytalanul rövid lábai viszonylag gyorsan viszik előre: elindul, megáll, elindul, majd újra megáll. Ilyenkor a messzeséget pásztázza, Őt keresi. Teste megfeszül.
Ma is megpróbálok köszönni neki, de ma sem vesz észre. Soha nem vesz észre. Üveges tekintettel álldogál. Gondosan összehajtogatott monogramos zsebkendőjével törülgeti az izzadságcseppeket orráról, homlokáról, majd tétovázva indul tovább.
Az öreg Giza.
Nagyapa hívta fel rá a figyelmem évekkel ezelőtt, amikor velem utazott Pécsre. Azt mondta: a nap is másként sütne, ha egyszer nem találná itt Gizát. Rokona. Valami másod unokatestvér-féléje, de a rokoni fokra soha nem derült fény.
Arcizmai megfeszülnek a teher súlyától. Minden vagyonkáját ebben a két csíkos raffia szatyorban cipeli. Egész nap. Hozza-viszi, viszi-hozza minden fontos holmiját, mert nem lehet tudni, hirtelen mi jön közbe, váratlanul hová kell mennie, de az is lehet, hogy betörnek és mindenét elrabolják mire hazaér, vagy esetleg jó nagy vihar jön és át kell öltöznie, mert mondjuk, bőrig ázik és akkor egyből lesz nála száraz ruha. Minden eshetőségre számítani kell. Minden eshetőségre számít. Arra is, ha ételre volna szüksége, rögtön tudjon enni, mert akkor eleget éhezett. Vagy Ő lesz éhes, rögtön tudjon neki enni adni, amikor megérkezik. Az egész sorsát cipeli.
Nincs sorsa.
A pályaudvarra megy. Őt várja. Minden nap várja.
Munkába menet szoktam látni. Mindig ugyanezt a szürke ballonkabátot viseli szép muszlin sállal, mintha ünnepségre tartana: hozzá fekete lakkcipőt. Télen is. Sohasem vacog. Erős, mint a szikla.
A pályaudvaron mindenki ismeri: ő a Giza, aki az urát várja haza.
A férfi egy jóval fiatalabb nőcskével lépett le, vagy húsz éve. Itt szálltak vonatra. Attól kezdve kijár. Leül a sarokban a padra és figyeli az érkező vonatokat.
Nyolctól délig itt várakozik, ez a szokásos menetrend. Órát lehet állítani hozzá. Kicsit sírdogál, aztán hazaindul.
Mókás, aránytalanul rövid lábai viszonylag gyorsan viszik előre: elindul, megáll, elindul, majd újra megáll.
Karcsú szurikáta testével könnyedén siklik át a tömegen.
*Ez a próza a Lackfi kreatív írás-kurzus feladata volt.
Hozzászólások