Állunk a sorban, mindenkin álarc,
hívásra várunk. Ez olyan sivár!
Öregek, ifjak és senki se tudja,
hány lesz, ki elmegy és hány, aki vár…
Állunk majd lépünk, valakit hívnak.
Lehet, hogy holnapra felszáll a köd…
Akkor majd megtudom, hogy mire vártam,
didergő csendben egy ajtó előtt.
Hozzászólások