Úgy bújik meg a köd a világ
zegzugában, mint a félelem
most az emberek lelkében,
félelem a betegségtől, az
értelmetlen, korai haláltól,
járványtól és gyásztól.
A ködöket a napfény
eloszlatja, de mi szabadít
meg a szorongástól, mely a
lelkeinkre telepszik ezekben
a vészterhes időkben?
Akárcsak az őszi ködök,
úgy lep el minket egyre
az alattomos félelem.
Kitérni előle nem lehet,
itt állunk előtte mind,
kiszolgáltatottan, védtelen.
2020.11.04.
Hozzászólások