Fiaim • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Fiaim

Montázs a múltból:
fiaim a kitárt ablaknál állva
az elvonuló felhőkkel barátkoznak,
szavaikban vibrál a végtelen.
mozdulataikban, mosolyaikban
fodrozódom tovább,
mint vizen a hattyú –
komor part harap a málló kékbe,
halált is oszt, aki életet.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Fiaim”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés