Azt hittem, azon a ragyogó nyári napon,
hogy varázsolhatok: kivittem a lavórral
a frissen mosott ruhát, és kint, a kertben,
a madzagon, közvetlenül a csalános mellett,
kiterítettem a kettőnk frissen mosott ruháit:
gatyák és zoknik, bugyik és a blúzom, ott
lengedeztek vidáman egymás mellett. Úgy
véltem, majd ők egymás között lerendezik,
amit veled megbeszélnem nem sikerült, de
a varázslat elmaradt. Megszáradt minden,
de hozzád közelebb nem kerültem, hiába
temettem bele arcomat a napon száradt
friss illatú tiszta ruha ráncaiba, hogy benne az
arcomon pergő könnyeimet elrejthessem.
Hozzászólások