Tohuvabohu • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Tohuvabohu

 

Rémálmok gyötörték szegényt…
Kék elefántok rohantak át egy ködös éjszakán
mindenféle rögös úttesteken
meghemperegve olajos tócsákban
majd egy alá ereszkedő fénycsóva
az égbe repítette a fura karavánt…

Ez valami láz lehet…

De jöttek a tevék,
akik menekültek a kiapadt Szahara elől
egyenesen a tengerbe,
hogy ott valami bárka felvegye őket
de megfulladtak…

Kevés lehetett a vodka…

„Megvédjük az országot meg a focit főleg
csak lélegezzetek még egy darabig emberek…”
Miközben megsült már a reggeli szalonna
gépfegyveres maszkos alakokkal tálaltatva
a legújabb híreket
operatív módon kapura törve
valami pókháló-szerű agyzavar kellős közepén…

„Nekünk így is jó…” – Egy frászt!

Dr. Vak Cinának isteni mellei lehetnek
tele ötletekkel meg kicsi kis üvegcsékkel
mennyek országát vizualizálva
a pokol tornácára vezető sötét sáros úton

Ez valami kátyú lehet megint…
Agyi kátyú, vagy mi…

„Ide nem jön be idegen” – őrjöngött Valaki
teljes erővel ütve egy repedezett fehér konyhaajtót.
de ennek ellenére felkelt az a barom Nap
és kéretlenül bepásztázta az eldugott gondolatokat
Csak a vak nem láthatta…De érezte…

Góg és Demagóg önfeledten homokoztak
a megveszett történelmi távlatokban
sárgalacsinokat hajigálva a jövő felé
a múlt sötét szellentéseibe kapaszkodva

„Hát az a hülye nem megint mellé rúgta!”

De sebaj, hiszen díszmenetben vonulnak
a dicsőséges évezredek
az örökösen megtaposott nemzet úttalan útjain
a korruptságot elutasító protekcionizmus
trikolorja alatt…

„Összefogás kell!”

„Együtt újra sikerülhet”
kivinni a bilit a pöcegödörbe
aztán lesz ami lesz…
Legföljebb nem megy át több elefánt a kátyús utakon
és a tevék se igyekeznek a tengerbe veszni – önként…
Segíteni kell…
pálinkát főzni a sufniban…

„Híreinket hallották!”
De hol?
Én nem tudom…
Mondjuk egy furcsa házban vagyok
amelyiken nincsenek ablakok
vészjósló szövegekben tántorognak alakok
míg oda nem vesznek egy pocsolyában
Valahol…

Nincsenek figyelmeztetések a gyógyszeres dobozokon
Bármit bevehetsz, ingyen adom…
Mellékhatás-boldogságban motyogva
tolonghatsz maszkos agyaddal a kasszához
mint a Serengeti Nemzeti Parkban
az antilopok a vájuhoz
Ők talán szabadok…

Fel fogok adni egy leközölhetetlen hirdetést:
„Keresem elveszett bilimet, amibe beleért még a kezem…”

„Hány óra van Sajókám?
Öt perccel múlt háromnegyed
Háromnegyed mennyi?
Azt nem tudom… Elveszett a kismutató.
Mikor?
Még két évvel ezelőtt…”

„Feldkurát Úrnak alázatosan jelentem, ellopták a tábori oltárt.” (Svejk).

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Tohuvabohu”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés