VÁLLAMRA KÖNYÖKÖLT A TAVASZ
Hó már csak piszkosan, báván
Zöld dombok alján, árván
Mereszti szemét a tél
Hideg napok, fagyos havak
Rianó szerelmek dermedten figyelnek
Vajon mit tudnék én tenni
Tán az Időt egy lavinára kenni
Robogjon csak át a jeges perceken
Elembertelenedett szerelmeken –
Reménytelen február derekán
Léptem ki déli hajnalom ajtaján
A télbe megint? – Először
Felkaptam fejem a madárcsicsergésre
Meglágyult a pillanat – Sss…
Vállamra könyökölt a tavasz
Boldogan fújtam vissza a szelet az égbe
S felkapaszkodtam hetykén
Az első zöldellő falevélre
Hozzászólások