Könyvajánló
A férfi ráérősen, különösebb érdeklődés nélkül lapozgatta a könyvet, bele-beleolvasott, és végül visszatette a többi közé.
___– Már megbocsásson – fordult hozzá a mellette álló nő –, nagy élménytől fosztja meg magát, ha nem veszi meg. A legjobb könyv, amit valaha is olvastam.
___– Igazán? – csodálkozott el a férfi. – Tudja, én nem vagyok egy nagy olvasó. Általában untatnak a könyvek, a kortárs irodalommal szemben meg igencsak bizalmatlan vagyok.
___– Ó, ez egészen különleges könyv – lelkendezett a nő. – Bölcseleti-misztikus próza, de nem az elvont elmélkedés síkján, hanem fordulatos cselekmények keretébe foglalva. A stílusa meg egyenesen lenyűgöző.
___– Akkor megveszem – mondta a férfi, de inkább csak hogy kedvébe járjon a nőnek.
___– Nem fogja megbánni – mondta az. – Én is veszek egyet, ajándékba valakinek.
___Együtt mentek a pénztárhoz.
___– Ha ráér, megihatnánk egy kávét – kockáztatta meg a férfi, miután kiléptek a könyvesboltból, és mindjárt egy presszó elé értek.
___– Egy kicsit szűken vagyok az idővel, de belefér – válaszolta a nő.
___Tulajdonképpen örült a meghívásnak; rokonszenvesnek találta a férfit.
___Leültek egymással szembe, és a pincér máris kiszolgálta őket.
___– Szóval nem nagyon szereti az irodalmat – szólalt meg a nő, miután belekortyolt a kávéjába.
___– Inkább a technika és a tudományok érdekelnek – válaszolta a férfi. – A repülés, az űrhajózás, de főleg a csillagászat.
___– Azért ígérje meg, hogy elolvassa – mondta a nő.
___– Megígérem – válaszolta a férfi. – Ha megadja a telefonszámát, felhívom, és beszélgethetnénk róla, ha majd elolvastam.
___– Rendben – mondta a nő, és átnyújtott neki egy névjegykártyát. – Higgye el, nem fogja megbánni. Én egyszerűen nem tudok betelni vele. Mintha sokadik alkalommal is először olvasnám, újra meg újra felfedezem. Kíváncsi lennék a szerzőjére.
___– Lehet, hogy csalódna, ha látná – mondta a férfi.
___– Nem nagyon – felelte a nő némi tűnődés után. – Valamiért úgy gondolom, nem egy szimpatikus ember. Inkább rosszarcú, meg eléggé elhanyagolt. Valószínűleg beteges. Szinte biztos, hogy erős dohányos, és nem kizárt, hogy alkoholista, vagy valamilyen más káros szenvedély rabja. Talán éppen pusztuló testéből táplálkozik a rendkívüli alkotó képessége, mint sok nagy művész esetében. És persze magának való, mogorva, összeférhetetlen. Csúnyasága ellenére is nárcisztikus, arcáról sugárzik a felsőbbrendűség gőgje.
___– Maga igazán okos nő – mondta a férfi őszinte elismeréssel.
___– Köszönöm – válaszolta az. – Lehetnék sokkal okosabb is. Lassan mennem kell – mondta aztán, ahogy megitta a kávéját és az órájára pillantott.
___– Kár – mondta a férfi. – Akkor hívom a pincért. Előtte, ha gondolja, dedikálom a könyvet.
Hozzászólások