Tisztelt Hallgatóim!
Glass Zénó vagyok, a barátaimnak Zéni.
Hagyományainkhoz híven, immár ötödik alkalommal kerül megrendezésre szerény ötletem alapján – ezt a sajtó munkatársainak súgom – Glass Konferenciánk.
Szeretettel köszöntöm Kedves Vendégeinket, különösen azokat, akik az Üveghegyen túlról érkeztek és szabályainkat tiszteletben tartva gyalog tették meg e hosszú utat, bizonyítva elszánt segítőkészségüket.
Nos, szomorúan számolhatok be arról, hogy ez utóbbi évben sem használt a megöntözés, a pártos honfivér, amint azt Aranyos János bátyánk megírta volt abban az igen szép költeményben, a Valami Alabárdosban. Ám, ne foglalkozzunk e drámai pillanatban a fennkölt irodalommal, hisz, szomorúságunk határtalan: továbbra sincs üveghegyünk, mely határunkat ékesen elválaszthatná szomszédainktól, mely ugyanakkor a gyönyörű kilátást sem takarná el, hisz, átlátszó volna, mint az üveg! Nincs tehát büszkesége városunknak, akárhogy igyekeztünk is az öntözéssel! Pedig a legmodernebb agrotechnikai eljárásokat alkalmaztuk. Külhoni szakemberek készséges segítsége nyomán – megsokszorozva a vízkijuttatást – sem tevékenykedtünk eredményesen.
Annál inkább Ártány városában – újra üdvözlöm itt jelenlévő barátainkat, akik a hosszú gyalogút miatti fáradtságuk okán most sem tudnak felszólalni –, nos, Ártányban két Üveghegy is nőtt! Virágzik az üvegcipellő gyártás, az üvegharang készítés és komoly hagyománya van az üveghintó-iparágnak is. Nem beszélve az üvegpaloták hosszú soráról és a mindezek következtében viruló idegenforgalomról, a szomszédos országokból származó királyi kérők folyamatos jelenlétéről és az ezzel egyidejűleg meghonosodott királylány-képzőről.
Ezzel szemben szomorú városunkban még barátainktól ajándékba kapott üvegpoharaink is könnyedén eltörnek, üvegtálaink elrozsdásodnak, megrepedeznek, sőt, üvegcserepeinket is hamar semmissé teszi az enyészet!
Öntözéses gazdálkodásunk nyomán sem üveghegy nőtt, hanem valami zöld növény, valami ízletes piros bogyóval, ami nagy akadályt gördít áhított üveghegyünk fogantatása elé, ezért ezt minden erőnket odaszánva sikeresen kiirtottuk.
A „Rajzolj az üveghegyért” mozgalmunk is – mely az őskori falfirkák erejére hagyatkozva prófétikus vízióként jeleníti meg vágyainkat – befuccsolt.
Elhatároztuk, másként lépünk a tettek mezejére: a jövő hónaptól Ártány-kurzust szervezünk, ahol tanulmányozzuk az ártányi üveghegyek eredettörténetét, keletkezési körülményeit, természetét. E kutatócsoport tagjai, kiküldetésükben elsajátítják az üvegfúvás, a szívás és az üvegcserép evés fortélyait, végül átlátszó üvegként térnek majd vissza szeretett szülőföldjükre. Megszerzett tudásukat, mint csodálatos magokat – önmagukat feláldozva a tudomány oltárán –, heggyé komponálják majd.
Magasztos tervünkhöz fényképes önéletrajzzal várjuk éleslátással rendelkező jelentkezőinket! Jelige: „Átlátok rajtad, te ártány!”.
Szeretettel zárom konferenciánkat, ismét jó volt Veletek! Találkozzunk jövőre, reményeim szerint: Üveghegy-avató konferenciánkon!
Nagyívű terveink fényében jó étvágyat kívánok az ebédhez, melyet ártányi barátaink által épített káprázatos üvegéttermünkben szolgálunk fel!
Köszönöm!
Zéni voltam.
Hozzászólások