A szép örök • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

A szép örök

 

Amikor durvul a szó, meg a közbeszéd,
és őszintének lenni lassan önveszély,
lelkileg is elbizonytalanítanak,
a kaméleon-képpel kimondott szavak,
akkor vedd elő a félretett könyvedet,
olvasd a szépet, ne sajnáld a könnyeket!
Ami a verssoroktól szemedből pörög,
az már Te vagy, s benned folytatódva örök.

Amikor hiányzik lelkednek egy dallam,
hogy veled ébredjen a hajnal a dalban:
hol Isten játssza napsugarak húrjain
a lét mítoszát, láthatatlan ujjain,
ott bátran dúdolj, vagy hallgasd a szép zenét,
mert ősök plántálták a dallamot beléd!
Ez bátorít majd, ha félsz, mert az ég dörög,
netán bánat, öröm ér, mert a dal örök.

Amikor a szemből szívig ér egy festmény,
emlékként idéz akár egy régi estét,
vagy éppen hazádat látod rajzolt képen,
rájössz, hogy az otthon az igazi éden.
Reménnyel nézd, mert jöhetnek bármi korok,
képen soha nem hazudtak jó piktorok,
a szépet eltakarhatják röpke körök,
az alkotó nem is, az alkotás örök.

Ajánlás

általuk ünnep minden megélt pillanat
ami a vak hétköznapból így kiragad,
a vers, a dal, a kép és minden szép körök,
Isten elvetett magjaként bennünk örök.

 

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Egy hozzászólás van ehhez: “A szép örök”


  1. Szívemből szólt, kedves Gyuri!

    Hozzászóló: Verebi Éva | 2021. február 23., 15:49

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés