„Mert hülyék vagytok!
Amikor röhögni kellene, sírtok, ha röhöghetnéktek van, akkor meg bőgtök,
ha igazat kellene végre dadognotok, akkor hazudtok,
és folyvást elhiszitek lódításaitokat!
Hűséget esküdtök asszonynak, asszony meg a férjének,
de ha meggebedtek se bírjátok betartani,
mert ilyenek vagytok, vagyunk, oszt kész!
Folyvást félrepofáztok, az egyenes szöveget nem állhatjátok,
pedig láthatnátok, hogy a hullámok se össze-vissza hányják magukat a partra,
mert mindenhol rend van, csak a ti agyatokban tombol a káosz!
Hiába mászkáltok a Meggyilkolt Szűz Mária kolostorába imádkozni,
ha duruzsolásotok közepette is báránysültre, asszonyra meg borra fáj a fogatok.
Nem így van? Akkor meg mit beszéltek össze-vissza?
Össze írtok irdatlan mennyiségű baromságot, hintitek az igét,
mert ezzel nyugtatjátok lelkiismereteteket, ami persze nincs.
Telepakoljátok az agyatokat mindenféle maszlaggal,
aztán elkezdtek miattuk üvöltözni, meg gyilkolódni,
közben ti, nagy okosok, legalább annyira szenvedtek,
de süketek vagytok másokra és magatokra is!
Hát nem ér többet egy jó ágyba bújás egy szépasszonnyal,
mint az összevissza pofázás, meg a hadakozás?
Persze, hogy többet ér, de tán éppen ezért nem teszitek azt,
amit józan ember tenne, ha lenne olyan.
Legalább akkor innátok eleget, de nem mindenféle szirszart,
hanem igazi nedűt, amitől tűzbe jön még a vénember is.
Végre valami értelmeset kéne csinálnotok,
de már rég elfeledtétek, hogy mik is azok,
pedig kutya mód zseniknek hiszitek magatokat
kis nagyarcúak.
A méz, a bor, a tenger, az asszony, a szeretkezés, a gyerek – ezek a fontosak!
Ne hazudjatok nekem, hogy nem ezt kívánjátok!
Helyette meg fölkergetitek magatokat a keresztre,
és Krisztus urunkat játsszátok el, de rohadtul hamisan!
Aztán meg szenteknek is hiszitek magatokat,
közben bepisáltok, ha tenni kellene valami értelmeset.
Kispöcsű hugyosok vagytok, akarat és tettek híján.
Hát ezért olyan nagy a pofátok?
Közben féltek az erdőben meg a sötétben is.
Pedig visszamászhatnátok a fára,
oda valók vagytok.
Ja, nem tudtok már fára mászni se…”
Kiss Tamás. (Részlet „A kollázs ember” c. könyvből. – Novum Publishing, Ausztria, 2021.).
Hozzászólások