Oh, lírai,
szarka-izmos gondolat,
veretes jellem rajza nő,
és cikáz az égből lehívott
villámcsapás, mi ér, ha él,
vagy éppen elhaló a szó,
s még hallatszik benne a jó,
és eszembe vésődik
az az egyszeri délután,
amikor kiérdemelt, méltón
szívembe erőset mart,
és három rőfnyi sorral
odébb ámulatba ejtett,
s csupasz ideget fagyasztott
a leszúrt rittberger kemény,
hátrafelé forgó hideg szele,
hogy ne lépjek tovább,
pont ott a jó megérkezés,
és közel az értés, valahol.
Hozzászólások