Esténként verset olvasok,
asszonyok írták, lányok.
Könnyekkel áztatott sorok.
Mintha mást nem tudnátok!
______– Mondd merre jársz, szép kedvesem?
_______ Jaj,meghalok utánad…
Szúrágta fából van szívem,
mégis meghat e bánat.
Az öröm verse olyan kevés,
szavait nem találom…
A boldogság csak tévedés,
szétfoszlik, mint egy álom.
______– Szerettem… megcsalt… elhagyott,
_______ pedig, hogy’ bíztam benne!
Ha nem sírnának asszonyok,
talán felhő se lenne…
Hozzászólások