Verset írni mily dőreség,
vacog a fog, mert kell e még
bármit is mondani róla,
hét pecséttel zárt valóra.
Mentem sokat, jártam télben,
csúsztam meredt messzeségbe,
csókolt hazug, ledér múzsa,
sok szóm vitte mélybe, kútba.
Látni mégis megtanított,
bár nincs fénye, mégis csillog,
a sok, kopott, felső ütem
nem érdekli már a fülem.
Nyugodt, békés a haragom,
hazugságon nincs vigalom,
vélt igazság valós átok,
végzet, s lyuk a nagyvilágon.
Lettem ily bölcs?, no, nem kérem,
tapasztalás, hű vendégem
elültetett egy-egy magot,
termést aztán ebből hagyott.
Hozzászólások