Barna tónusok, szőnyeg-, és bútor-illatok.
Fotelok, asztalok, székek, kanapék, könyves szekrények és porcelánok.
Melegség, s valami furcsa, óvatosan optimista Csend…
Múlt és ingatag jövő együtt – ott a polcokon,
a gondosan összerakott, hol ódon, hol újabb szagú könyvsorokon.
Komódok mélyén albumok, fakuló emlékfotó-sorozatok,

Az élet-izgalmak elültével cserépkályha-szagú lett a nyugalom.
Ez volt itt Egy Otthon.
Átfutottak rajta emberöltőkkel jelzett korok,
zajos születések, csendes halálok
szertelen-naiv, gyermekkacajos feltámadás-húsvétok
boldog és szomorú karácsonyok
Nemzedékek tekinteteit őrzik a festmények, rajzok a falakon.
S a hangok, reccsenések, teáskanalak csörgésében eltörött gondolatok,
félbeszakadt cselekedetek, bátortalan ölelések
nagy találkozások, elválások, és néha a csókok,
most nagy szemérmesen itt ülnek mind, a susogó idő-romokon…

Megosztás

Tweet