H. Évának

Ez egy forró délután, ez egy déjá vu.
Mégis a pohárba fagyott, kopog a víz;
Elmarad az a szép, újratapsolt revü,
Megkeseredik az a finom, fanyar íz.

Most lett húszéves a jelen- és múltidő.
Az a lényege, hogy mindig elhallgatom,
Mert másképp nem bírnám. A Nagy Hittérítő,
A szerelem elment. Fázik minden tagom.

Mondják, most Bécsben élsz; hogy óvónő lettél,
Családanya. Ilyen egyszerű az élet.
A Fény utcai piac sincs már. Hideg tél
És a nyár, nyolcvanhatban. Érjen már véget.

Aceasta-i o după amiază caldă, un déjá vu.
Totuşi în pahar apa ciocneşte, a îngheţat;
N-are loc acel frumos, aplaudat revue,
Se amăreşte acel plăcut, gust fad.

Prezentul şi trecutul au împlinit douăzeci de ani.
Important e, căci totdeuna le trec sub tăcere,
Căci astfel n-aş rezista. Marele Misionar,
Dragostea a plecat. Îmi îngheaţă toate membrele.

Se spune căci trăieşti la Viena, eşti educatoare,
Mamă. Atât de simplă ar fi viaţa.
Târgul de pe strada Fény nu mai există. Iarna-i rece
Şi vara în optzeci şi şase. De s-ar termina.