(szünidei elbeszélés)
A kolomposi réten mindig van valami látnivaló! Persze főként az olajütőben. De, amíg a felnőtt nép megadóan vár a sorára, a serdületlenebbek üvöltöznek és kergetik egymást unalmukban. Az olajütő gazdája azt gondolta, ideje volna játszóteret kialakítani, a környezethez illőt. Fafaragókat hívott a faluból, hogy ültessék tele a rétet játékokkal – makrancos, nagyobb kölyköknek valókkal. Hamarosan lett a réten labdaelnyelő, lökd meg a kecskét, toronyból-pincébe golyópálya és hasonlók, az ifjúság magáénak érezte a kolomposi olajütő új játékrétjét.
Legnagyobb sikere azért a sünhúzó pályának volt. Két deszkasín feküdt párhuzamosan, a deszka egyik végén torony, benne orsó, madzaggal. A sín másik végén, valójában a madzag végén egy-egy sün. Szépen faragott két jószág volt, talán nagyobbak, mint a földön járó sünök. A faragók hegyesre fűrészelték a sün tüskéit, orrocskáját apró gombalakra formázták, a szeme tréfásan csillogott. Tarka színekben tündökölt a két iker disznócska, a madzagot az orrukhoz kötötték. A versenyzők az orsók mellé álltak, vagy inkább guggoltak, és csavarni kezdték a madzagot, ami által a sünök közeledtek a toronyhoz. Akinek a sünje előbb ütötte orrát a toronyba, az győzött. A gyerekek sorba álltak a sünhúzáshoz, de még olajat üttető atyáik is megmosolyogták.
Szerda délelőtt váratlanul kerregés-berregés töltötte meg a kolomposi rétet, helikopter jelezte kalimpáló karjaival, hogy éppen itt kíván földre szállni – ilyen eset Kolomposon még nem esett. A helikopterből szürke-elegáns ficsúr ugrott a földre, két bulldogképű testőre pedig az egyetlen betanult magyar szót kiáltozta szerte a réten: – Olaj, olaj! – A kolomposiak mutatták a gerendák között nyikorgó kereket, meg a bádog fazekat: – Ott az olaj! – és a légi jövevényekre mosolyogtak.
A testőrök fenyegetőztek, a ficsúr megvetően elfordult, öklét a zsebébe süllyesztette. A helikopter indulni készült. És akkor a ficsúr váratlanul a sünhúzó sínpárra mutatott: – Hát ez micsoda? – kérdezte a kézmozdulat. Mintha azt mondta volna: – Olaj helyett ez a hitvány kis izé…
– Akarsz velem játszani? – kérdezte Dörgő Dani, Kolompos rátermett kölyke. A ficsúr biccentett, majd tétovázva odaguggolt az orsóhoz. A testőrök kővé meredtek.
– Egyszer megmutatom, figyelj! – és Dani csavarta a madzagot, bűvölte a disznócskát, szemét pedig a szürke-elegáns versenytárson tartotta. Dani tekert, Dani győzött. A ficsúr csóválta a fejét, aztán a zsebére csapott. – Ezt megveszem! – és intett a testőrnek, hogy fizesse ki a sünöket. De az olajos gazda kezével tiltakozást mutatott, Dani pedig belebokszolt a ficsúrba: – Mit képzelsz, az én sünjeimet?! – A ficsúr farkas-mosolyra váltott, aztán a kalimpáló helikopterbe pattant és elrepült. Nem messze…
Egy óra múlva az olajütő réten toporgott a kolomposi polgármester, parolázott az olajos gazdával, és megsimogatta a Dani fiú tüskehaját. – Nagy lehetőség ez, mester uram, a falunak is, meg maguknak is, megéri. – Az olajütők ellenkeztek, a polgármester elbizonytalanodott.
– Én megtanítom nekik – vonta meg a vállát Dani –, valami aprópénzért. – Az olajosok vasvilla-szemekkel néztek Danira, a polgármester most már parolázott Kolompos rátermett kölykével is.
Sünhúzó Szakosztály alakult Kolomposon, a polgármester átengedte nekik a hajdani bikaistállót, már úgysem volt bika Kolomposon. A következő olajütéskor rebesgették, hogy Megyei Szövetség is alakult, és formálódik a Dunántúli Sünök Védegylete. Dörgő Daninak felkínálták a tiszteletbeli elnökséget, de a felkérést az ördöngösiek megóvták, mert Dani – úgymond – még kiskorú, azaz csumfli. Dani, Kolompos rátermett kölyke elment, és megnyerte a Dunántúl Bajnokságot, aztán átbaktatott a szomszédos Ördöngösre, és lesöpörte az ördöngösi sünhúzókat.
A következő szerda délelőtt megint ott kalimpált a helikopter a kolomposi olajütőnél. A ficsúr fekete-vörös melegítőben ugrott ki a gépből, testőrei tüskemintás atlétában. – Dániel, miénk a jövő! – és vállát veregette a fiúnak, miközben azt gondolta: ennek a taknyosnak a hátán karriert csinálok. Dani ezúttal is mellbe bokszolta a melegítős ficsúrt, és szúrósan a szemébe nézett: – Én Dani vagyok, te mezes, és az is maradok! – A ficsúr most a testőröket „küldte a ringbe”, az egyiknek az ujját becsomózta az orsó, a másiknak a sünje pedig kiborult a sínből. – De mafla vagy, gorilla! – dohogott Dani, a testőr elsápadt és a fogát csikorgatta.
A Sokadik Magyarhoni Sporttanács a sünhúzást a figyelemreméltó sportágak közé emelte, élére albizottságot nevezett ki. Aztán hamarosan áttették a kiemelten figyelemreméltó versenysportok közé, ekkor jelent meg (díszkiadásban, selyemkötésben) egy nagykomolyságú sporttörténeti szakiromány, amely A sünhúzó sport, mint az ősi görög lélek kisugárzása címet viselte. A kolomposi polgármester tiszteletpéldányt kapott belőle, amit a tanévzárón átnyújtott Dörgő Daninak, Kolompos rátermett kölykének. Dani a könyvvel délután lement a Pimpók patak partjára, a könyv lapjaiból papírhajókat hajtogatott, és vízre bocsátotta a nagykomolyságú szakirományt.
A Sokadik Sporttanács kidolgozta a sünhúzás módszertani követelményeit, megindította az edzőképzést, és óvintézkedéseket tett a doppingveszély elkerülésére. A sünhúzó sport ezzel átlépte az ország határát. A következő szerdán a polgármester díszes borítékot kapott, az aranybetűs cím így szólt: – IGEL – HEDGEHOG – JEZS –, a polgármester fekete filctollat ragadott, és odaírta a magazin közepére: – SÜN –, és visszaküldte a feladónak. A ficsúrnak, aki akkor már az International Olimpiai Felfejlesztő Committee tagja volt. A ficsúr a címet – fogcsikorgatva – korrigáltatta, a sünhúzást pedig az olimpiai versenyszámok közé iktatták. Kolomposon pezsgőt bontottak, aznap ingyen-olajat kaptak a rászorulók, Dani pedig vett magának egy Sport szeletet.
A kolomposi olajütő rétet átkeresztelték Olimpiai Parkká, a Pimpók patak partjáig futósávot mértek ki, nyolc új sünhúzó pályát faragtak – mahagóni fából és eredeti török selyemzsinórból, a leendő versenyzők számára pedig a Kiserdő és a horgászstég között felkészülési rejtekhelyet alakítottak ki.
Mister Fytchoor – most már így íratta a nevét – Daninak ösztöndíjat biztosított az Old-New-East-West-i hadiakadémián, de megjegyezte, arrafelé több sünfajta is él, nagyobbak, erősebbek és kreatívabbak, mint a kolomposi sünök, azokkal lehet tarolni. Dani visszaüzent (kockás füzetből kitépett lapra, ceruzával írva), hogy az ő szíve a kolomposi sünökért dobog, és a térképen nem is találta meg Old-New-East-Westet. És fogott a Pimpók parton egy fiatal sünfiat, a kertben szabadon szaladgálhatott a kis tüskés, és Dani esténként neki sóhajtotta el a sportélet viszontagságait.
A következő szerdán a polgármester remegő kézzel bontotta ki a merített papíron küldött levelet. A Sokadik Magyarhoni Sporttanács nagy büszkeséggel közölte, hogy Kolompost felvették a budapesti olimpiai pályázat kihelyezett helyszínei közé, a sünhúzás viadalain kívül a vitorlásversenyeket (a Pimpók patakon) és a kötélhúzás selejtezőit fogják megrendezni (ez utóbbit az olajütő réten). De hiszen mi nem is pályáztunk, töprengett a polgármester, és elképzelte, hogy a kolomposiak (meg az ide sereglett kanadai, argentin és kalmük vendégek) hogy fognak rohangálni a patakpart és a Sün-drom között. – Igen, ez lesz a neve! – határozta el.
Az egyik szerdán – mikor máskor! – ismét leszállt a helikopter Kolomposon. A ficsúr megragadta Dani két vállát és a szemébe nézett: – Most elrepülünk, messze! Győzni fogunk, bajnokom! – szólt többes számban. Aztán elmondta, hogy Old-New-ba repülnek, Dani pedig tesztelheti a hivatalos versenysünöket. Dörgő néni sűrű orrszipogás közepette egy szem gyermekének az útra vajas zsemlét és szederszörpöt készített. A ficsúr megígérte, három napon belül megint Kolomposon lesznek, Dörgő néni egy szavát se hitte. Felröppentek a rétről, a polgármester irigykedett, az anya zokogott. Egy helikopter, két repülő átszállással, és máris East-West-ben voltak. A hadiakadémián külön kampuszt kaptak az új sportágak versenyzői. Mind idősebbek voltak Daninál, szőkék vagy feketék, villogó fogúak és talpig vidámak. És mind amerikaiul beszéltek, egymáshoz is, Danihoz is. Dani csumfli volt, kese hajú, szófukar, és ő magyarul hallgatott. Aztán: – És a sünistálló? – kérdezte.
– What? – ordított rá mosolyogva az egyik szőke óriás. – What is szjun?
– Sün az, te hólyag! – mordult rá Dani Kolomposról.
– Surprise… meglepetés – hehegett a ficsúr, és Danit maga előtt tuszkolta az „istálló” felé. A helyiség air conditioned volt, benne műhomály és félerős szaxofonszó. Az ajtóban Dani lába a földbe gyökerezett. Az istállóban sünök helyett dinoszauruszok sorakoztak, szemük villogott, foguk villogott, tarajuk az égnek meredt. – Felejtsd el a sünt, európai ócskaság, itt most dinók versenyeznek – és a ficsúr szeme lázban égett. Dani háta mögött ott röhögtek az East-West önjelölt bajnokai. Dani szó nélkül szétlökdöste őket és kifordult az istállóból. Indult a hadiakadémia kapuja felé.
– Hová? – tárta szét karját a ficsúr.
– Haza. Ha visz – repülök, ha nem visz – gyalog megyek – és rántott egyet Dani a vállán. A szőke dinóhajtók mutogatták egymásnak, hogy ez a csumfli kis euró… izé.
A helikopter szerdán alkonyattájt szállt le Kolomposon. Dani szó nélkül ugrott ki belőle, a ficsúr ki se szállt, egy perc múlva elcsitult a zaj az olajütő réten. Dani szó nélkül indult haza, édesanyját megölelte, aztán megkereste házi jószággá lett sünöcskéjét és kivitte a Pimpók patak partjára. – Jobb itt neked – szólt, és megsimogatta a sün hátát. A sün lelapította a tüskéit, nehogy megszúrják Dani tenyerét.
Hozzászólások