Már nem bírtam tovább, hogy minden reggel
dől rám a reklám, vegyek ezt meg azt…
Néha bedőltem egy-egy hirdetésnek,
hogy mekkora a megtakarítás, ha megveszem,
de visszaküldhetem kivéve, hogyha nem…
és magam előtt röstelltem, hogy újra,
fölöslegesen költekeztem és megint
egy lommal több hever a polcomon…
Letiltani! A lustaságnak vége.
Törölni minden hozzájárulást!
Az „Unsubscribe” majd mindent megold.
Három nap furcsa nyugalom az élet…
Aztán a hiány tör ki, rémület,
hogy engem soha, senki nem keres.
Én nem hiányzom soha, senkinek?
Magam vagyok egy végtelen világban,
nincsen barátom, társam, istenem?
Eddig nem tűnt fel! A tülekedés,
a bő kínálat mindent elfedett.
Jaj, gyertek vissza ócska hírek,
reklámok, linkek, szép ajánlatok!
Csapjatok be, sőt becsapom magam,
csak érezzem egy világ lüktetését,
amelynek még én is fontos vagyok.
Hozzászólások