Egy madárra várva • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Egy madárra várva

 

Tündérek röpködnek Visegrád felett,
a zord eget nézik, a madár eljön-e.
Sokan harcoltak itt, életüket adták,
csalfa, meddő remény a halhatatlanság.
Emlékeinkben megsokasodtak,
torlódtak, megkoptak, elhalványodtak.
Csak, ami hatalmas, élettelen, szilárd,
marad szemünk előtt mindörökre talán.
Szélvihar tombol majd, jégeső esik,
szörnyű ereje, amikor elenyészik,
marad az ég alatt valami nyomunk?
Mely alkotás jelzi majd: itt voltunk?

Földrengés nyeli el az ónix sólyomszobrot,
a fehér ló fia mindenről lemondott.
Csacsogó patak alatt nincs ott a király,
a kövek is széthordva, Nimród gyere már!

 

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Egy hozzászólás van ehhez: “Egy madárra várva”


  1. Kifejező vers, jó volt olvasni!
    Gratulálok kedves Mária!
    Éva

    Hozzászóló: Verebi Éva | 2021. szeptember 9., 09:24

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés