Szentiványi Árpád és L. Csépányi Katalin (Tóth Zsuzsa felvétele)
Szentiványi Árpád barátunk és szerzőtársunk nagyon készült a kiállításra, a 2010. januárira, merthogy kilencvenedik születésnapjával esett volna egybe. Mégis valamit érezhetett, mert már kora ősszel elküldte a kiállítási prospektust, amelyben nem is a művekről, hanem saját magáról szól: „Somogyból indultam el világjáró utamra és most egy életet bemutató fotókiállítással ide visszatérek.” A világjárt fotós 29 évig élt Kaposváron, ahol otthonra lelt.
A siklósi fotóstárstól, Tóth Zsuzsitól érkezett a hír október 25-én, vasárnap, hogy aznap délelőtt Árpi bácsi lehunyta a szemét örökre. Legutóbb idén tavasszal és tavaly ősszel jártunk nála látogatóban, mint ahogy arról hírt is adtunk a Hetedhéthatárban. Persze, hogy örült nekünk, mint ahogy mi is neki.
Amikor az újság szerzőiről kellett nyilatkoznom, mindig említettem őt, mint a legidősebbet – nemcsak szellemi frissességét dicsértem, hanem az örökéletűség hitével megáldott embert is: amikor 85 éves lett, könyvet jelentetett meg és kiállítást tartott Első nyolcvanöt évem bolyongásai címmel.
Árpi bácsi évtizedekig élt Ausztráliában, onnan járta be a világot, aztán 1980-ban hazatért, Kaposváron telepedett le, és bekapcsolódott az itthoni fotóséletbe, elsősorban a Somogyi Fotóklub révén.
2007-ben volt 80 éve, hogy az első elemit a Zákány-telepi állami iskolában elvégezte. Ez alkalommal az újjáépített iskolának „Terra Australis” címen 40 darab 30×40-es képet ajándékozott, melyek az iskola folyosóján vannak kiállítva. Továbbá az iskolának ajándékozott egy diavetítőt vászonnal és diákkal. A falu önkormányzata ezért „Zákány község tiszteletbeli polgára” díszoklevéllel és címmel jutalmazta.
Testvére, Szentiványi Béla Kaposváron él a családjával; Szentiványi Árpád lánya és két unokája Új-Zélandon.
2000-ben találkozott ő és a Hetedhéthatár – Kadosa Beatrix szekszárdi barátunk révén. Árpi bácsinak nemcsak fotói jelentek meg a lapban, hanem írásai is. Például Brazíliáról – és így jött létre egy internetes találkozás a Chilében dolgozó Hubával, aki feleségével, Emesével éppen Brazíliába készült. Nekem köszönte meg Huba a hétrészes írást, amelynek nagy hasznát vették Brazíliában, aztán telefonon Árpi bácsinak is. Szentiványi Árpád révén újra bebizonyosodott, hogy a világ kicsi – Huba és Emese erdélyi származású, Huba a földteke túlfelén dolgozott (és dolgozik most is) és a Hetedhéthatár összehozta őket, minket – mint rokonlelkeket.
Amíg élünk, addig Árpi bácsi velünk lesz.
1980 és 2008 között 75 egyéni kiállítása volt itthon és külföldön. Szentiványi Árpád EFIAP, PSA**, E-MAFOSZ/G, ES-MAFOSZ fotóművész örökéletű lett a fotói által. A kaposvári kiállítása sem marad el, a Vaszary Képtárban lesz, emlékkiállításként.
Hozzászólások