L. Csépányi Katalin | Káplár László Jó Ember Díj – 2008. Pécsi Géza

Kultúra, művészet

Káplár László Jó Ember Díj – 2008. Pécsi Géza

Pécsi Géza a díjjal

A Káplár László újságíró emlékét ápoló alapítvány a névadó személye előtt tisztelegve létrehozta a Jó Ember Díjat – melyet évente egyszer ad ki a kuratórium döntése alapján. A 2008. évi Káplár László Jó Ember Díjat Pécsi Géza kapta. A díj Judit Hagner, Németországban élő magyar származású szobrászművész alkotása.

A díjátadásra a pécsváradi várban működő szálloda lovagtermében került sor április 19-én, szombaton. A rendezvényen Bálint Mária szavalt és énekelt, Borsós István tárogatózott. Az ünnepség a Zengőn folytatódott, a virágzó bánáti bazsarózsák társaságában – Káplár László rokonai, barátai, tisztelői körében.

Pécsi Gézát tanári tevékenysége és szociális érzékenysége, évtizedeken át végzett karitatív munkája alapján javasolták Káplár László Jó Ember Díjra volt tanítványai – sok száz nevében. Élete tele volt küzdelemmel, meg nem értéssel, elnyomással, de soha nem adta fel: küzdött tanítványaiért, valamint az elesettekért. Mindig megosztotta szellemi és anyagi javait azokkal, akik rászorultak.
A rendezvény támogatói: a pécsváradi István király Hotel a helyszínnel, a villányi Szársomlyó Kft. borral, Fratanoló János süteménnyel.

Dankházi Lajos kuratóriumi elnök átadja a díjat

Nagycsaládnak számító környezetben nőtt föl az 1927-es születésű Pécsi Géza a pécsi Gyárvároson. A négy fiútestvér közül ő volt a legkisebb, a családból egyedül ő volt az, aki tanulhatott. Mindenkor elhivatottságának érezte, hogy mint későbbi „nadrágos embernek” kötelessége a hovatartozása szerint „magasabbra segíteni” környezetét, és mindazokat, akik munkája, barátsága, ismeretsége révén közel kerültek hozzá. Főiskolai tanulmányai után katedrára kerülve mindvégig késztetést érzett a szegény, elesett, segítségre szorulók gyámolítására. Meggyőződése és elkötelezettségeként vallotta, és tette, hogy a jó emberek nevelése a megalapozója az eredményes tudásnak, az erőszak, a vandalizmus visszaszorításának.

Az élet csapásait (az igazságtalant is) úgy tudta elfogadni, hogy azt környezete jobbítására fordítva végezte az új munkát. Az ének nélküli szakképzésbe kerülve észrevette a társadalom és műveltség perifériájára szorított tömeget, és ellenszélben dolgozva, nem ismert nehézséget, nem félt az ismételt félreállítástól. Énekkart, hangversenyeket szervezve, országos léptékű érzelmi nevelést sürgetve tette a dolgát.

Az unokái köszöntik a díjazottat

Mindenhol, mindenkor kész volt segíteni. Nem látványosan, hanem szívből, megosztva a keveset is a nehéz sorban lévőkkel. Tanári munkája mellett csatlakozott Pécsett Werner Edit szociálisgondozó társaságához. Hetente kétszer fölkereste az őrá osztott 10-12 elhagyatott, magatehetetlen idős embert, vitte a tiszta ruhát, hozta a szennyest, beszélgetett, bevitte a tüzelőt, továbbá albérletbe gyűjtötte az elfekvő rászorulókat. A hetvenes években fölmérte, hogy Pécsett több mint ezer (!) elhagyott öreg él szociális otthonon kívül rekedve. Cserháti püspök úrtól megkapta az elhagyott bogádi Plébániát, és ott gondozóotthont kívánt létrehozni. Már megkezdődtek az ingyenes földmunkák, az ugyancsak díjmentes orvos, ápoló személyzet gyülekezett, mikor „egyházi szervezkedésnek” kikiáltva, azonnali hatállyal elbocsátották tanári állásából… Ezt a fordulatot infarktus, rendőrségi megfigyelés, rokkant nyugdíjba küldés követte.

A több évtizedes elnyomása alatt nem tört meg, és rokkantosítását követően sem! Tovább harcolt a művészeti nevelésből kizártakért. Egyetemi kutatással igazolta fontosságát.

Pécsi Géza mellett jobbról a felesége, Panni néni

Tankönyvet írt, hangzóanyagot készített – rokkant nyugdíjas évei alatt is igen aktívan dolgozott.

A Kulcs a muzsikához rendhagyó szerkezetű hangzóanyaga, 15 db hanglemez 1988-89-ig folyamatosan jelent meg. A hozzá tartozó első színes tankönyv: Kulcs a muzsikához művészeti zeneelméleti és magyar népzenei alapismeretek 1989-ben jelent meg. Mindkét taneszközt 1990-ben tankönyvvé nyilvánították, és az első komplex ismereteket közlő tankönyvként igen népszerű lett. Szinte minden iskolatípusban használják. Folyamatosan bővül a tankönyvcsalád. CD-n is kapható. – Általános, közép- és felsőfokú oktatásban egyaránt használják.

Alapítványt létesített (1990 Kulcs a muzsikához alapítvány), hogy hivatalosan is részt vegyen határainkon kívül rekedt „testvéreink” segítésében. Kárpátalján, Erdélyben: anyagi és eszmei segítségnyújtás révén ismert – legyen az élelem, ruházat, tankönyv, egyéb könyv, hangzóanyag. Svájci segítséget szervezve községek vízvezeték kiépítésében működött közre.

A kitüntetett a díj névadójának édesapjával, Káplár Józseffel…

Magyarországon erdélyi és kárpátaljai tanárok részére szervezett továbbképzést segítette pénzzel, tankönyvekkel. Támogatta a csángó magyar iskolák létesítését. Belon Gellért püspök úrral közösen Bécsben magyar nyelvű Bibliát nyomattak Erdély részére. Erdély és Kárpátalja mellett Újvidék iskoláiban is megtalálhatók küldeményei.

Itthon nem nyugodott bele, hogy a szakközép- és szakiskolákból „kitiltották” az ének-zene tanítást. Fél évszázados kemény harcának eredményeként egészen az Országgyűlés Oktatási Bizottságáig ért el kérelme, követelése, igazolása: az érzelmi nevelés eszköze, a művészetek bevonása nem lehet csak a gimnáziumi tanulóké. A szakközép-szakiskolai tanulók esélyegyenlősége megkívánja, kötelezi az oktatásirányítókat, hogy az érzelmi nevelés elengedhetetlenül legyen jelen itt is! Talán legnagyobb eredménye életmunkájának, hogy 2001-től órarend keretében minden szakközép- és szakiskolában helyet kapott az ének zene, az érzelmi nevelés eszköze.

Hálás tanítványai még ma is megkeresik, a több tízezer végzett tanuló némelyikével

… és édesanyjával, Marika nénivel

összefutva, igazi öröm a találkozás. 80. születésnapjának megünneplését régi tanítványai szervezték.

Családja is példát lát benne, felesége, gyermekei mindig is támogatták és támogatják, és követik. Mindkét gyermekének (Géza és Rita) 4-4 gyermeke van. A szociális beállítottság, magatartás itt is „öröklött” és folytatódik.

A Káplár Alapítvány kuratóriuma mindezek alapján méltónak tartja a 2008. évi Káplár László Jó Ember Díjra, és szeretettel köszönti a 81 éves, ma is aktívan dolgozó Pécsi Gézát.
(Balogh Imre és Bandi Szabolcs felvételei)

A várbeli rendezvényt követte a terülj, terülj asztalkám a hegyen, a bánáti bazsarózsák szomszédságában – Králik Kati vezényletével

A Zengőn felcsendült a dal – az alkalmi kar vezetője: Pécsi Géza

Borsós István és Bálint Mária a hegyen is műsort adott, az énekbe mindenki bekapcsolódott

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Káplár László Jó Ember Díj – 2008. Pécsi Géza”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés