Örökké várlak.
Nem ismerlek.
Idegen városok ismeretlen utcáin,
kattogó vonatokon, izzó nyarakon
és hóesésben vacogva is –
téged kereslek.
És egyre több a ránc arcomon
ébren töltött éjszakák után,
és nélküled egyre fogy erőm.
Mégis, várok rád.
Test-meleged olyan lehet,
mint a kemence-fal.
Szemeid a Nap, mosolyod a Hold.
Így képzelem.
Nappalom és éjjelem vagy.
Nem ismerlek.
Örökké kereslek.
Hozzászólások