Ságodi László írásai

Törtnyakú galambok
szállnak az égen,
szárnycsapásaik nyomán
bevéreznek a fakó földek,

Örökké várlak.
Nem ismerlek.
Idegen városok ismeretlen utcáin,
kattogó vonatokon, izzó nyarakon
és hóesésben vacogva is –
téged kereslek.

A táj tiszta zöldje vagy,
fák lombja
virágok csendje.

Úgy hiszem, a test kopni kezdett
lassan, ahogyan a kövekről
málnak le rétegek –
(és helyükre tapad az idő)
a megállíthatatlan folyók mélyén