még volt szándék
szétfeszített szempillasorokat
ahogy lassan csukódott rá az alkonyat
a halmokra, ahol kicsi voltam
ahol a fehér szaggatott vonal mentén
kormányoztam bizonytalanul
billegett a föld is alattam olykor
sandán figyelt a hold
anya, kapcsold ki a holdat nem szeretem
– mondja Nóri –
mert csak a napocskát akarom és a repülőket
dehát a holdhoz nincs távirányító kapcsoló
és konnektor sem
így inkább a reflektorral érvénytelenítem
a méla sápadt semmit
a végtelent
a borzongást az erdő közepén
szembenéz egy őz
hatalmas
őrzöm szeméből a riadalmat
belém költözött
az éj az ősz hajtja
bukdácsol – nem talál ki a fényszórásból
végre megajándékozza önmagát a sötétség szabadságával
nem bírtam tovább futó gyöngyszem lenni az választóvonal-fonal
kacskaringós önkényességén
dobokat hallgattam
a lüktetés oly sokféle volt egyszerre
hogy hallottam az összes ember szívdobogását akit csak ismerek
és azokét is akiket egyáltalán nem szeretek
nem kapcsoltam ki a holdat
viszont elhoztam a tévét
bekapcsoltuk
a rémületből visszatespedtem a napi gondok közé
és lett minden ismét színes éles kép
letisztult hang
semmi különös
alvás
viszonylagos béke
Hozzászólások