Harmadik utazás (10. rész)
A brassói Fekete templom déli kapujának előcsarnokában az 1476-ban al secco technikával készült freskó igen értékes. Máriát ábrázolja a gyermekkel. Szent Katalin (kerékkel és pallossal) és Szent Borbála (kezében toronnyal) áll két oldalán. A kép alsó sarkában Mátyás király, illetve Beatrix királyné címerei láthatók. A nagy tűzvészben a Szűzanya bíborszínű szoknyája fekete lett a füsttől, azóta nevezik Fekete Madonnának.
A templom legnagyobb kincse a keleti szőnyeg gyűjtemény. A város gazdag kereskedői és a céhek adományozták. A mintákon megfigyelhetjük a török szőnyegek néhány jellegzetességét: a lámpás Allahot jelenti. A szőnyeget imához úgy kell leteríteni, hogy a mintájában látható hegy csúcsa Mekka felé mutasson.
A templom falait kívülről 21 méter magas támpillérek támasztják. Tetejükön szépen faragott gótikus fiatornyocskák. A támpillérek között hatalmas, mérműves ablakok biztosítják a belső tér jó megvilágítását. A 6 kapu közül a bélletes díszítésű nyugati a legszebb gótikus bejáratok egyike. Tölgyfa kapuja 1477-ben készült.
A torony tövénél Johannes Honterus életnagyságnál nagyobb bronzszobra áll. Brassóban született 1498-ban. Egyetemi tanulmányait 1515-től Bécsben, Baselben és Krakkóban végezte. A lengyel város egyetemén maradt oktatónak 1533-ig. Megszerezte a magiszteri címet. Szülővárosába visszatérve 1535-ben Brassóban nyomdát alapított. A reformáció tanait kezdte hirdetni, először csak házaknál, majd iskolákban is. Ő alapította meg Erdélyben az evangélikus vallást. 1542-re nemcsak Brassó, hanem a Barcaság, az Erdővidék és Háromszék lakóinak nagy része – a magyar csángók is – áttért az új hitre. Nyomdájában készültek Luther Márton könyvei. Amikor Fráter György tudomására jutott Honterus tevékenysége, maga elé idézte. Nyilatkozzék: miért adta ki a reformáció szellemében a könyveket? Honterus nem jelent meg az országgyűlés előtt, hanem maga helyett „Apologia Reformationis” című dolgozatát küldte el és felelt ezzel a bíboros kérdéseire. 1542. április 22-én Brassó első papjává választották. Az oktatás megváltoztatásáról készült tanulmányát elfogadva, Brassó város főiskolát alapított.
Honterus szervezte meg a város első nyilvános könyvtárát. Különböző, de főként vallási tudományokban több mint 30 könyvet írt és adott ki. Európa-hírű térképész volt: 1532-ben ő készítette el Erdély első térképét – mely a templomban a tudós életét bemutató kiállításon látható. 1549. január 23-án hunyt el Brassóban. Születése 400 éves évfordulóján állították a szobrot tiszteletére. A talapzaton bronz domborműben a tudós munkásságának legfontosabb részei láthatók: például könyvnyomdája.
A tudós evangélista nevének keletkezését Orbán Balázs írta le: „…az ő igaz vezetékneve nem Honter, hanem Gros volt és édesatyját is Gros Györgynek hívták, melyszerint ő neki is igaz neve Gros János volt; de a mint szavabevehető emberektől hallottam, az a beszéd maradott róla emlékezetben, hogy midőn bujdosásában vizen való veszedelemben forgott volna s csaknem bele holt volna a vizbe, az Isten ugy szabaditotta ki őtet, hogy a partnál egy borzafát ragadott meg és az által jött ki a szárazra, s minthogy a borzafának neve németül Hollunder, melyet a szászok contracte Honter-nek neveznek, innen eredett az ő Honter neve.”
A belváros és a Bolgárszeg határán, a régi városfalból legépebben megmaradt Katalin kapu áll. Helyén Szent Katalin tiszteletére emelt kápolna volt. A katolikusok elűzése és Brassó protestáns hitre térésekor a kápolnából és kolostorából – a hagyomány szerint – kollégium lett. A hely neve Katherinenthor – Katalin kapu – Porta Ecaternei.
Az egyetlen reneszánsz kapubástya 1559-ben épült. Mivel támadás a város túlsó végénél volt várható, a gazdagodó város polgárai megengedhették maguknak, hogy ne komor védőfalakat, bástyát, kaput emeljenek, hanem a szemnek is tetsző kaputornyot. A kecses torony mögött azonban ott voltak a komoly erődítések is. A tornyon, a bejárat feletti városcímer alatt latin felirat örökíti meg az építtető főbíró nevét: Johannes Benkner, és az építés évét. A torony előtti vizesárok halastóvá szélesedett. A toronyba felvonóhídon át lehetett bejutni. A XIX. században a torony elvesztette jelentőségét, a tó vizét elvezették, a környéket beépítették.
Közelében 1827-28-ban nagyobb városkaput építettek, melyen ma is élénk – egyirányú – gépkocsiforgalom folyik.
Hozzászólások