B. Tomos Hajnal, Author at Hetedhéthatár • Oldal 5 a 6-ből
Szerzői archívum

B. Tomos Hajnal

B. Tomos Hajnal írásai: 90
B. Tomos Hajnal

Végtelen szeánsz

Akkor már jó órája vertük a blattot, de a jósnő még mindig késett. Úgy látszik túl sok kuncsaftot programált arra a napra és nem tudott tőlük időben szabadulni. Mi, a négy szomszédasszony –nagyjából egykorúak – unatkozva kanasztáztunk és ropogtattuk a házilag sütött sósperecet.

Kész Armageddon

Egy napon két egér ugyanabba a lyukba menekült, ami szerintem elég furcsa a mai konzumvilágban. Mármint az, hogy egy vadonatúj városi ház polisztirénnel agyontapétázott falán lyuk van. Ez esetben azonban épp kapóra jött.

Bolondéria

Ül a bolond a járdaszegélyen és röhög. A járókelők épp csak nyugtázzák egy pillantással, hogy nincs ki mind az összes kereke, aztán sietnek útjukra. A bolond már csak ilyen: roppant murisan fogja fel a dolgokat, azon is képes vihogni, hogy horgas a kisujja.

Kétcentis vicc

Régi munkatársammal futottam össze a minap, épp a patika előtt. Alig ismertem rá. Teljesen megőszült, botra támaszkodva járt, de még így is jócskán sántított a jobb lábára, bár ha jól emlékszem, négy-öt évvel is fiatalabb nálam. Kérdem, mi történt vele.

Azok a szép, hosszú sorok

Szemüveges, hetven körüli nénike mustrálja a pláza polcait. Megtapogat minden dobozt, forgatja a befőttesüvegeket, idegesítően recsegteti a celofánzacskókat. Fiatalember közeleg a polchoz, szinte vaktában leemel két ikrás dobozt és egy csomag kekszet, s máris rohanna tovább.

Béke?

Ma reggel egy ‘78-ban kiadott könyvet lapozgattam és kiesett belőle egy csontszáraz falevél.Pont 40 éve (esetleg mínusz egy-két év amíg hozzám jutott a könyv), hogy oda tettem, valószínű emlékeztetőül valakire, valamiért, de sajnos az efféle részletek morzsái már kihulltak az emlékezetemből.

Lehetne az apám

Ott ült a téren egy pad szélén kuporogva, hogy másnak is legyen helye. Tegnap is ott volt, s ha nem tévedek kb. egy hete minden nap. Ma vittem neki egy pohár kávét az automatából. Megköszönte. Aztán nagyon halkan azt mondta, dolgozni szeretne.

A pókháló

G. négy éve ment ki nyugdijba, de csak amolyan leszázalékolt jutalékot kapott, mert nem érte még el a kötelező korhatárt. Hatszáz valahány lejből nem lehetett élni, kutyát-macskát tartani, karbantartani a szülőktől örökölt, jócskán lerobban gazdaságot.

Megíratlan levelek (8.)

Drága Theom! Tudatom, hogy utolsó küldeményedet megkaptam. Remélem, ebből futja majd kalapra is, mert itt igen komisz a déli nap. Annyi szükség mellett, a kalap valahogy mindig kimaradt a számításaimból.Egyébként igen termékenyen telnek a napjaim.

Megíratlan levelek (7.)

Kazinczy Ferenc literátor úrnak – Igen tisztelt literátor uram ! Bizonyosra veszem, hogy kegyelmed már hallá hírét az én igen furcsa és literátor körökben elérdemtelenített versifikációimnak.

Nászta Katalin: „Engem nem ünnepeltek ennyire soha”

Interjú Nászta Katalinnal, erdélyi könyvbemutatói kapcsán – Rip. (B. Tomos Hajnal) – Kedves Kati, nem vagyok én hivatásos riporter, habár volt idő, amikor naponta az volt a feladatom, hogy embereket faggassak, ilyen-olyan technikákkal szóra bírjam még a legzárkózottabb „alanyokat” is.

Megíratlan levelek (6.)

Kedves Denis*! Valószínű igen nagy meglepetést okozok levelemmel, miután sok évi hideg távol maradásom azt a benyomást kelthette, hogy valamikori szoros barátságunk is kihűlt. Nem Denis, én nem feledtem el a Vincennes-i börtönt s annak hajdani foglyát.

Megíratlan levelek (5.)

Édes néném! Legutóbbi levelében ked arról tesz említést, hogy igen unalmasan telnek napjai, bár ezt nem panaszként rójja fel a sorsnak, hanem csak szomorú lelki állapotjára keres véle magyarázatot.

Megíratlan levelek (4.)

Adassék Kenderesi Mihály nagyenyedi professzor úr kezébe! Igen tisztelt professzor úr! Vegye alázatos bocsánat kérésemet, amiért mind ez idáig levelem írását hanyagoltam, annak ellenére, hogy elsősorban kegyelmednek tartozok elszámolással.

Megíratlan levelek – (3.)

Drága leányom, Júlia! Az anyai szív minden aggodalmával írok neked, miután hónapok óta semmi hírt nem kapánk felőled, ha csak a lapokban közölt ocsmány koholmányokat nem számítom. Olyasmit olvasék a minap, hogy még Török országba is el akartál utazni, hogy ott kutasd tovább halott férjed nyomdokait.



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS