Hajnal Mária
A teve
A lányaim nyolcévesek voltak, a várost ellepték a Moszkvai Nagy Cirkusz plakátjai. Az óriás falragaszok hirdették az előadásokat. Ígértek egzotikus állatokat, zsonglőröket, trapézmutatványt, bohócokat és persze vattacukrot. Akkoriban a csajokkal még elválaszthatatlanok voltunk.
A lehetőség
Önmaga létét teljesen jelentéktelennek tartotta. Olyan lággyá és könnyűvé akart válni, mint a vízparti fűz, amely hosszúra növeszti az ágait és hagyja, hogy a szél ringassa a leveleit. Nem akart mást, csak szemlélődni.
Mese az erdélyi grófkisasszonyról, avagy megszelídíthető-e a végzet?
Vér, vér, gyenge leánykák meleg vére tart engem életben. Ha a vérük nem lenne, meghalnék minden éjszaka, mert az éjszakák végtelenek és tele vannak fájdalommal. Az én társam messze van, pogánnyal háborúzik a Moldván túl, és én elhervadok itt, mint a fűzfalevél, ha kiszárad a régi tó.
Lángoló szerelem
Reggel a nap parancsoló sugarai ébresztették mély álmából. Óvatosan kelt fel, halkan lépkedett a hideg márványon, szinte átsuhant a termen, maga után úsztatva a hosszú fátylát. Elhaladt a medencék mellett, melyben ott lebegtek a tegnapi nap ünnepségének maradványai.
Auróra
A hegyekkel ékes görög táj fölött olyan vakítóan kék volt az ég, mint a közeli tenger ragyogó tükre. Ebben az időben az emberek keveset tudtak a dolgok működéséről és azok valódi okáról, így elég mélyre hajoltak ahhoz, hogy elfogadják emberi esendőségüket és isteneikre hagyatkozzanak.
India i.e. 1310.
A hegyóriást már beborította a köd, az eget már megszínezte a Nap aznapi utolsó útja, vörös és sárga pacákat keverve a horizontra, melyen még gyengéden átsütött a halvány fény.
Partnereink
