Napi ige

Mindig valaki helyett
szállhat ima az égre
Tettre nem fut erőből
szól hát ima a szájról

Holdba néző

Nézzétek a holdat, milyen szép
ködre akasztotta vándorköpenyét
lángot vagy fagyot lobogtat arca
a föltekintő azt nem tudhatja

Apokrif genezis

Véres-iszamós születések
Bárkában váró igenek
Tollas csillagok és bolyhos, világrahívó tengerek
Mit adott a kéz egykor tinéktek?

Győzelemre ítélt vereségeink

Elég jóslatot kaptunk a rossz eljöveteléről
̶  sötét, felhős, fénytelen alkonyok
De terítőnk visszáján elvarrt szálak hirdetik: készül nekünk a remény!

Albi

Nagy záporok mosták az utakat
amin felfénylett tekinteted
Bolygó erek vagy árapályok vizeit
lépte lábad

Agnus Dei

Felhő száll alá az égből
Bárány istene
Vigyázva vattába borítja
ezt a megfordított földet

Ringató

Gyöngyöm virágozz
virágom permetezz
permetem illanj
illatom felhőzz
felhőm borzongj

In memoriam Csoóri Sándor

Háló tartja a légtornász alatt az eget
sűrű dunnája a habos levegő
A tekintetek lábban végződnek
átfonja selyemszalagját a csodálat

Flandria

Gyémánt csillog
̶  valahonnan Afrikából szállt ide a pora  ̶
belepett mindent
Díszlet az élet a hatalomhoz
fénylik a hús gazdagsága

Sárbogárd

Alkony
apró emlékek sokasodnak
ádventi naptárra hull a porcukor
Kint hó helyett  – a fagy örömei

Ünnep

Léptek koppanása
simul a kőhöz, göröngyhöz
Mozdulatlanságból
alvásba billen a fej
A testet tejfehér ködbe vonja a bódulat

Apokrif litánia

Keresztelj meg borral és kenyérrel
tartsd fejem fölé ernyőnek tenyered
Az áldást úgy add
hogy felfogjad vele az álomittas kerteket

Esztergomi fák 3-4.

Gesztenye

Láttam növekedő tested
az éjszaka fényein át
ahogy titokban a földre ereszted
gyertyás tenyered, viasztalan ruhád

Esztergomi fák 1-2.

Nyár
A fák fölfénylettek ma az udvaron
lombjuk színes sátor szövedéke
átütött rajta a nap
mint mikor beköszönt a béke

Ha ez a nyaram lenne utolsó…

Ha ez a nyaram lenne utolsó
pirossal szegett lenne ez a nyár
Óarany és fűzöld mezőt ölelne
hogy legyen a telet min aludni át