Toldi Zsuzsa írásai

Az idős hölgy még helyet akart magának keresni a világban. Helyet? Csak néhány szőnyegrojtot, ami bevezeti a szobába. Ahol emberek élnek, beszélgetnek, játszanak és nevetnek. Szeretnek. A sarokban, a keskeny futószőnyegen akart letelepedni, ha véletlen kap egy labdát, hát visszadobja.

Az eső enyhén szemerkélt, az égbolt beborult. Ahogy a temetésen szokott. Egyáltalán nem voltak sokan. Leginkább azok jöttek el, kiknek illett megjelennie. A hivatalos személyek, közvetlen szomszédok. Általában feketébe öltözött mindenki. A koporsó magányosan feküdt a ravatalozó közepén, nem állt közel senki.

Ugye mindnyájan ismerjük azt az érzést, amikor a szürke, ködös reggel sápadt fénye éppen átszivárog a sötétítő függöny résein, na, ilyenkor jó átfordulni a test másik oldalára könnyedén. Az újabb hunyorgás a plafon sarkába esik, a pók tovább fonta hálóját éjszaka. Már egész szép gombolyag terebélyesedik ott, na, én biztosan nem fogom kibogozni.

Az ember olvasóvá nevelésében egy iskolai olvasmány is meghatározó állomás lehet. Óriási felelősség, s ezt a feladatot csak megfelelő kompetenciákkal rendelkező személyek végezhetik. Móra Ferenc varázsos kincs a magyar irodalomban. Meséiben, novelláiban és regényeiben oly mély lélek tárul fel, bontakozik ki a magyar nyelv szavaival, amihez fogható nincs is talán.

Darling! Tudom, hogy most szállsz be a gépbe. Neked ez semmi, gyakorlott utazó vagy. Elfoglalod helyed. Baj nem történhet, nem történt még eddig soha. Veled. Hogy én? Már szóltál, hogy indulsz. Hidd azt, hogy ez megnyugtat engem. Azért megpróbálok örülni. Legalább látom a magányos napok végét, csupán öt óra, s itt vagy velem.

Mondhatom, egészen jól éreztem magam a kirakatban. Minden létező hiúságomnak kedvezett. A tulajdonos jó ízléssel áldatott meg. Kiváló minőségű kelméket rendelt, remek varrónőt alkalmazott, s kitűnő érzéke volt a divathoz. A kirakat közepén álltam. Testem csinos, alakom fess, frizurám tökéletes.

És ezután összegyűjtöttem minden filléremet, még vártam egy jó véreredményre, mert ez a játék vérre megy, végre összeválogattam az álmaim ruháját, hagytam, hogy hajamat összekócolja a szél, a zenénket ezernél is többször végighallgattam, pontosabban ezt a zenét én választottam ki, de úgy gondoltam, neked is fog tetszeni,

Kopogtattak. Résnyire nyílt az ajtó, Ő már rég tudta, hogy jobban nem tárja ki. Kinyújtotta a cilindert, belehelyezte a kulcsot. Még a jobb időkből. Aztán másik kezével kierőszakolta a résen át a vödröt, benne a gumilepedőt. A rosszabb időkből. Te persze nem tudhattad biztosan, de számíthattál rá. Sejthetted.

A cigányasszony rendjén hajnali négykor kelt. Miután elfogyasztotta reggeli kávéját, elszívta a hozzátartozó erős cigarettáját, hozzáfogott a szokásos napi teendőihez. Fia mostanában egész jól viselkedett, már este telehordta az üstöt vízzel, még vékony gyújtóst is vágott alá.

A minap találkoztam vele. A Pénzzel. A Nagyúr még most is az Élet és Halál mezsgyéjén vigyorgott, pont ott, ahol Adyval küzdelmét vívta. A küzdelem nem ért véget, az örök emberrel csak folyik azóta. – Nem kérni jöttem, nem csatázni – szóltam csendesen. – Már rég tudom, hogy nem adsz.