Halld jaj-szavát a városnak!
Róma trónján új zsarnok ül.
A tömeg kiszolgálta a régit,
Esős kert sziklája,
Holdfény a múzsája
Fekszik csendben,
Búsan, bölcsen,
Mélázni a réten,
Az éji csillagok,
A sár, az avar illata,
A Nap heve, a hideg csókja,
Álltál-e már a Szfinx előtt?
Ki nem ad tanácsot,
Elrévedve néz téged.
Kérdésére van-e válaszod?
Szíved víztükör,
Szikrázik benne
Más világok tiszta árnya.
Szíved visszhang
Ködtől füstös napokat
Ölel a bágyadtan hulló napfény,
Elmossa a színeket az eső játéka
Kismadár fészkel az ágon,
Dalt dúdolok a mocsárnak,
Engedje vissza a lányom.
Hej, Mr. Kakadu!
Merre jársz?
Dalod hova száll,
S hol szeged meg a világ
Szabályát?
Kétfilteres élet,
Beton aroma,
Instant lóvé
Melyből nem sokra
Futja.
Ecsetem az élet,
Festékem egy őszinte
Könnycsepp,
A mosoly ölelése
Élek görbe tükre
Szilánk darabokból
Újraformált arc
Tündöklik benne.
Számomra nincsen Más-világ,
Itt e földön élem életem.
Rongyosan, mocskosan, bolhásan,
Kitárva két kezem
Szemedben a tenger csillog,
Szádon játszik egy lágy mosoly,
Arcod gyönyörű völgyében
Szerelmesen barangolok
A törékeny múltról,
Az apró robbanásról
Miből kisarjadt a világ,
A szerelmek ízéről,
A porladó csontokról,
Kórházban fekszel,
Üres a nappali,
S a falak ásítanak
