Karádi Kázmér, Author at Hetedhéthatár • Oldal 3 a 7-ből
Szerzői archívum

Karádi Kázmér

Karádi Kázmér írásai: 98
Karádi Kázmér

Érzem

Érzem a világot,
Egy fa kérge alatt dobban,
A patakokban csobog,
A kék égen vitorlázik,

Tűzben égve

Belülről hajt
Egy névtelen szörnyűség,
Ostoroz, s lelkemet
Örök tűzben égeti.

Ki vagy?

Egy kósza szellő,
Mécsesben az apró láng,
Ódon temetőkben a föld illata

Kérdések

Hova tettem, s miért oda?
Ki volt ő? S hova lettek a nevek?
Miért múlik füstté egyetlen pillanat

Ezer fokon

A hőség hordaként tombol körülöttünk.
Nyomában izzik a levegő utolsó atomja is

Hullócsillag

Ezernyi hullócsillag,
Pajkos égen suhanó kívánságok,
Könnyekkel dúlt éjszakákon

Szellempillanat

Kérlek szabadítsd fel a lelkem!
Repülni vágynék a kormos város felett

Káprázat

Buja, nyafogó magány,
Képzelet vágyának ölelése,
Rakoncátlan tincsek tengere,
Szemedben tündöklő kérlelés

A hajóépítő

Isteni tűz korbácsolta vágyam, hogy
Fejszémet ragadva, fejszémet a fa gyökerére tegyem.

Kikötő

Suttogó fenyők tövében
Néztem az estbe hajló eget.
Az eső áztatta földből
Felderengő…

Juharliget ősszel

Lágy fahéjlomb
Rőt tüzében fürdik a világ,
Lobban a mézsárga

Az én mesém

Saját folyómnál horgászok
Mesékre, történetekre,
S a kristálytiszta víz alatt
Ezüstös mondák cikáznak.

Egyszerű lelkek

Egyszerű lelkek vagyunk,
A vak sötétbe temetjük fájdalmunk,
S a ketyegő időben hangtalan
Millió könny oson lelkünkben.

Elrévedés

Megdermedt előttem az idő,
Az ősz a télbe fagyott,
S a tavasz a nyárba olvadt,
Elvesztem a végtelenben ringatózó
Óceán smaragdzöld szemében.

Csodálat

Ott feküdtél mellettem,
S megcsodáltam
Lábadon alabástrom bokádat…



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS