Nemere Domonkos írásai

Mennyi öröm, s mennyi fájdalom,
És sok másról is szólhatna dalom
Mennyi kín, mennyi szomorúság,
S mellette egy csöpp boldogság

Már megérkezett a vidám Tavasz,
és csicseregnek a dalos madarak
A korán jött meleg beköszöntött,
s leomlottak a hideg jégfalak

A csend beszél hallom szavát
A remény érzését adja át
Figyelek rá hallom hangját
S feltárja előttem a fény kapuját

Vágyam az, hogy szárnyam legyen,
Hogy hozzád tudjak repülni
Vágyam az, hogy szíved szeressen,
Hogy együtt legyünk mi

Felettem egy madár dalol,
Én azt hiszem, hogy a te lelked
S mikor az új éj rám hajol,
Még mindig énekelget