Negyedik utazás (4. rész)
Hunyadi János legjelentősebb katonai sikere Nándorfehérvár védelméhez fűződik: 1456. július 21-22-én megállította Mohamed török szultán hatalmas seregét. Ezzel 70 évre – a mohácsi vészig – elhárította a török betörés lehetőségét Európába. Hazánkat a keresztény kultúra védőbástyájává emelte.
Hunyadi Jánost a győzelem után pár héttel, augusztus 11-én Zimonyban pestis járvány ragadta el. A gyulafehérvári székesegyházban nyugszik testvérével, Jánossal és fiával, Lászlóval.
Arany János balladával emlékezett meg történelmünk nagy személyiségéről:
Szibinyáni Jank
Ritka vendég Rácországban
Zsigmond a király, a császár;
Jól fogadja István vajda,
István, kinek apja Lázár:
Hét egész nap látja dúsan,
Becsülettel, emberséggel;
Nem felejti, ki a gazda
S nem felejti, kit vendégel.
Majd vigasság: zene, tánc, bor
Tartja ébren a fölházat,
Majd ujudvar, öklelés áll, –
Hangos erdőn nagy vadászat:
Száz tülök szól, hajt az eb s pór,
Nyomja össze a vad berket.
Szorul a rés, a lovag lés,
Íja pendül, ménje kerget.
Áll a hajsza, vége-hossza
Nincs vetélgő hetyke dicsnek:
„Magyar a magyar” Zsigmondnak,
„Szerb a szerb” Lázárevicsnek;
„Ámbár – mond ez – udvaromnál
Van egy apród, csak parányi:
Az magyar lesz!… Erdély szülte,
Neve Janko Szibinyáni.”
„Hallod-e Jánk”…! Ím azonban
Zörmöl a gaz, reng a sűrű:
Nagy csikasz vad ugrik föl, de
Visszaperdül, mint a gyűrű –
„Hallod-e Jánk: ím királyod
Szeme látja, – s ez jutalma,
Hogy te nékem azt a farkast
Megkeríted élve, halva.”
Rövid a szó, – gyorsan hangzó
Kísérője büszke jelnek:
De sokallja, meg se hallja,
Már nyomul a hősi gyermek.
Hol királya, még a tájra
Szeme egyszer visszalobban,
S a vad állat meg sem állhat:
Mind szorítja, űzi jobban.
S majd a róna sorompója
Nyílik, amint hajtja ménjén,
Majd eltűnnek a sűrűnek
Lombos, ágas szövevényén.
Itt gyalog száll, – paripája
Fel s alá nyerít gazdátlan;
Szóla Zsigmond: kár volt, mégis!
Szól a vajda: semmi! bátran!
Jank azonban mind nyomon van:
Le, a völgynek, fel, a hegyre,
Vadcsapáson, vízomláson
Veri, vágja, űzi egyre.
A vad olykor hátra horkol,
Foga csattog, szája résnyi,
Majd, mint vert eb, kit hevertebb
Ostor üldöz, szűköl és nyí.
Már az állat piheg, fárad;
Nem az ifjú, noha gyermek:
Martalékát addig űzi
Míg ledobban s vár kegyelmet.
A királyhoz és urához
Rabul vonja, szégyenszemre;
Szól a vajda: ez nem első!
Szóla Zsigmond: „Istenemre!…
Tartom a just e fiúhoz!
Enyim a fa, az gyümölcse:
Visszakérem. Te-kegyelmed
Ebben most már kedvem töltse.”
Nem oly hangon volt ez mondva,
Hogy sokáig, vagy hiába…
Így került Jank Szibinyáni
Zsigmond király udvarába.
Ott idővel karral s fővel
Isten után vitte sokra;
Másszor is még, többször is még
Járt vadászni farkasokra.
Mint védője a keresztnek,
Megrontója büszke tarnak,
Idegen nép hőse is lett,
Derék hőse a magyarnak.
Most is vallják, egyre dallják
Szerbhon ifjai, leányi,
Guzlicájok hangja mellett:
Ki volt Janko Szibinyáni
De a magyar ajakon is
Neve, híre általános:
Mert hisz él még… él örökké
A dicső Hunyadi János
(1855)
Vajdahunyad várának erődített kastéllyá átépítését Hunyadi János kezdte el. Halála után az építést felesége, Szilágyi Erzsébet és fia, Mátyás király folytatta. Tőle Corvin János örökölte. A Hunyadi család közel száz évig volt tulajdonosa. Utánuk sok gazdája volt a várkastélynak. Török Bálint idejében tűz pusztította, de a főúr teljesen helyreállíttatta. Bethlen Gábor a délkeleti szárnyat építtette. Zólyomi Dávidné (Bethlen Kata) emeltette a délnyugati szárnyat, a királylépcsős tornyot a király loggiával és a henger alakú Liliom toronnyal, melynek csúcsán páncélos vitéz áll. A várkastély a XVIII. században az állam tulajdonába került. Sokáig nem törődtek vele, hagyták pusztulni. 1818-ban elkezdték a helyreállítását. De egy tűzvész részben ismét elpusztította. 1824-ben fejeződött be a felújítása. Mai alakját 1870-1880 között Steidl Imre és Schulek Frigyes tervei szerinti átépítése során kapta. A XX. század elején ismét egy felújítás következett, majd újból sorsára hagyták a jelen évszázad kezdetéig. Gondos helyreállítása – ha lassan is – napjainkban is folytatódik. A kormos, fekete tetőcserepeket a pécsi Zsolnay gyár termékeivel cserélték ki.
A várkastély eredeti bejárata a város felőli oldalon, széles, a mély szárazárok felett átvezető csapóhídon volt. A kaput 15 méter átmérőjű fedett körbástya – a Fehér (király) torony – védte. Bonyolult építésű fedélszékét átjártunkkor építették. A mai bejáratot az ellenkező oldalon, a Zalasd patak mély szurdoka felett 1619-ben alakították ki. A gótikus zárterkélyes kapuhoz 70 méteres hídon jutunk el.
Hozzászólások