Negyedik utazás (6. rész)
Déva
A városi park szélén, hatalmas márvány talapzaton sisakos, pajzsos, szigorú tekintetű, 3 méteres bronz szobor áll. Decebal ő, a dákok fejedelme. Uralkodása idején (Kr. után 87-106) a mai Erdélynél nagyobb területet tartottak uralmuk alatt. Komoly veszélyt jelentettek a szomszédos Római Birodalomnak. Több sikeres hadjáratban is győztek. Domitianus császár 89-ben kénytelen volt kedvezőtlen feltételekkel békét kötni Deceballal.
A rómaiak megerősödtek és Traianus császár 102-105 között – átkelve a Dunán – többször legyőzte a dák seregeket, és végül öngyilkosságba kergette fejedelmüket. Ezután az ország római tartomány lett, Dácia néven. A XVIII. században keletkezett dáko-román elmélet szerint az erdélyi románok a romanizált dákok leszármazottai. Közel 2000 éve élnek e területen, régebben, mint a honfoglalás idején letelepedett székelyek. Ennek bizonyítékaként látható az említett szobor talapzatán a Romulust és Remust szoptató anyafarkas domborműve.
A parkban elhaladtunk a több száz éves fák övezte Magna Curia mellett. 1621-ben egy régi épületet alakítottak át gyönyörű reneszánsz palotává Bethlen Gábor fejedelem részére. Híres lakója volt Széchy Mária, akiről feljegyezték: házastársa, iktári Bethlen István bihari főispán és váradi főkapitány halála (1633) után ismét férjhez ment, rozsályi Kun Istvánhoz, és hozzá költözött Tasnádra. Amikor házasságuk megromlott, Széchy Mária lóra pattant és meg sem állt a Magna Curiáig. Férje csapatával érte jött. Széchy Mária felmenekült a várba, melyet Kun István sikertelenül ostromolt. A megbántott férj végül beleegyezett a válásba.
A családi várat – Murányt – a szépségéről és kalandos életéről híres asszony 1644-ben Wesselényi Ferenc kezére játszotta, majd a sikeres hadvezér felesége lett. (Róla írta Gyöngyösi István „A Márssal társalkodó Murányi Venus” című elbeszélő költeményét 1663-ban.) A kastély sajnos még nem látogatható, évek óta tart a felújítása.
A kúpalakú várhegyet mi is megmásztuk. A városi parkból induló gyalogút igen meredeken, csigavonalban vezet fel a romok közé. A várfalakról az erősen szeles időben remek panoráma tárult elénk: alattunk a Maros fűzfák által kísért vize csillant fel. Jobbra az állomás és a sportcentrum épületei. Kissé távolabb a modern város panelrengetege zárja a látképet. Ha áttekintünk a város felett, a homályos messzeségben egy hosszúkás hegy emelkedik ki, a Kenyér-hegy. Az előtte elterülő síkság a Kenyérmező. 1479. október 13-án ott ütköztek meg Báthory István erdélyi vajda csapatai Ali bég török seregével. A magyarok a túlerővel szemben már majdnem elvesztették a csatát, amikor megérkezett Kinizsi Pál seregével és megfordította az ütközet sorsát. A törökök hátra hagyva táborukat, ágyúikat, elmenekültek.
A csata után nagy győzelmi ünnepséget rendeztek a magyar táborban. A monda szerint Kinizsi Pál – a kenyérmezei hős – fogai között egy halott törököt tartva járta a táncot.
A kellemes időben, a csodás tájakat nézve, útitársunk előadásában meghallgattuk a helyhez kapcsolódó népballadát:
Kőmíves Kelemen
A falba épített asszony
Összetanakodott tizenkét kőműves
Az tizenharmadik Kelemen kőműves.
Magas Déva várát hogy felépítenék,
Félvéka ezüstért, félvéka aranyért.
Amit reggel raktak, az délre leomlott,
Amit délben raktak, estére leomlott.
Összetanakodik tizenkét kőműves:
Falat megállítni hogy lesz lehetséges.
Kinek felesége hamarább jön ide,
Annak gyenge hamvát keverjük a mészbe.
Kocsisom, kocsisom, fogd bé a hat lovam,
Én uramhoz menni lenne akaratom.
Jó napot, jó napot, tizenkét kőműves,
Az tizenharmadik Kelemen kőműves.
Istenem, Istenem, mi lehet az oka,
Kétszer is köszöntem, senki sem fogadta.
Tizenkét kőműves azt a törvényt tette:
Kinek felesége hamarabb jön ide,
A fejét levágjuk, tűzzel megégessük,
A szép fehér hamvát a mészbe keverjük.
A szép fehér hamvát a mészbe keverjük,
Magos Déva várát azzal felépítsük.
Hát a kicsi fiam, vajon mi lesz vele?
Hát a kicsi fiam, vajon mi lesz vele?
Lesznek jó asszonyok, akik megszoptassák
Lesznek jó leányok, akik elringassák.
Azzal meg is fogták, nyakát ketté vágták
Azzal meg is fogták, nyakát ketté vágták.
Nyakát ketté vágták, tűzzel megégetik,
Az ő gyenge hamvát mész közé keverik.
Az ő gyenge hamvát mész közé keverik,
Magas Déva várát azzal felépítik.
Elindula haza tizenkét kőműves,
Az tizenharmadik Kelemen kőműves.
Apám, édesapám, hol van édesanyám?
Elmaradt messzire, haza jön estére!
Átkozott legyen hát magas Déva vára,
Még a nap se süssön fényesen reája,
Elvesztettem érte kedves feleségem,
Árván maradt érte a kicsi gyermekem!
(A szerző felvételei)
Hozzászólások