Negyedik utazás (8. rész)
Gyulafehérvár: középen Hunyadi János szarkofágja
A gyulafehérvári székesegyház bejáratától jobbra, az oldalhajó elején 3 szarkofág áll. A középső Hunyadi János hamvait őrzi. A kormányzó maga kérte, hogy itt helyezzék örök nyugalomra. Mellette testvére, a szintén János és fia, a kivégzett Hunyadi László nyugszik. A Himnusz eléneklése után letettük koszorúnkat a jeles hadvezér sírjára.
Az oldalhajó falán bronz dombormű Márton Áron püspök arcképével. A Szózat hangjai alatt az ő sírjánál is elhelyeztük koszorúnkat. Márton Áron az erdélyi római katolikusok legnagyobb püspöke volt. Sokat szenvedett rendíthetetlen hitéért és tetteiért. Ismerkedjünk meg életével.
1896. augusztus 28-án született Csíkszentdomonkoson. Csíksomlyón, Csíkszeredán és Gyulafehérváron járt gimnáziumba. 1915. június 12-én érettségizett és 3 nap múlva behívták katonának. Megjárta az I. világháború harctereit, Doberdót, az Ojtozi-szorost. Többször megsebesült. Hadnagyként szerelt le. A teológiát 1920-1924 között Gyulafehérváron végezte. Papi pályáját Ditróban és Gyergyószentmiklóson kezdte káplánként. Több helyen hittanár, iskolaigazgató és plébános. 1930. októbertől püspöki levéltáros Gyulafehárváron. 2 év múlva püspöki titkár. 1937-től kanonok, a következő évben az egyházmegye apostoli kormányzója. 1938 karácsonyán XI. Pius pápa gyulafehérvári püspökké nevezte ki.
Püspöki jelmondata: „Non recuso laborem” – azaz „nem riadok meg a munkától”. Ma már ismerve a püspök életútját úgy is fordíthatnánk, hogy „nem félek a rám váró szenvedésektől”.
Márton Áron püspök – „Non recuso laborem” (Hatzack Lukácsovits Magda festménye)
A kommunista rendszerben Márton Áron élesen bírálta az állam egyházakra vonatkozó rendelkezéseit. Felemelte szavát az alkotmánytervezet vallásellenes részeivel szemben. Amikor az alkotmány mégis életbe lépett és 1948. augusztus 1-jén elrendelték az egyházi iskolák és intézmények államosítását, Márton Áron több tiltakozó levelet írt az állam vezetőihez. Októberben szentmiséken olvasták fel püspöki körlevelét, melyben híveit kitartásra és keresztény hitük megtartására buzdította.
Éles tiltakozást váltott ki a püspökből, amikor a román állam vallási uniót akart létrehozni a római katolikus és a görögkeleti egyház között. Azaz egyesíteni akarta ezeket. Megtiltotta híveinek és a papságnak, hogy más vallás miséin, gyűlésein részt vegyenek és kapcsolatokat tartsanak. A hívőket ellenállásra biztatta.
Márton Áront tevékenysége miatt több támadás érte az állami szervek részéről. 1948. június 21-én letartóztatták. A büntetőeljárás több mint 3 évig tartott és 1951. július 13-án életfogytig tartó fegyházra ítélték hazaárulás és államellenes összeesküvés vádjával. A pitesti, a nagyenyedi, majd legtovább a hírhedten szigorú börtönben, Máramaroson töltötte büntetését. Hosszú nemzetközi tiltakozás sikereként 1955. február 2-án büntetése végrehajtását félbe szakították.
Nagy lendülettel kezdett ismét munkába hívei között. Erdély-szerte bérmautakat szervezett, és ezek alkalmával lelkesítően szólt híveihez. Az állami elvárásokkal szemben buzdította őket a vallásgyakorlásra és kitartásra a szebb jövő reményében. A nép lelkesen ünnepelte. Utazásai diadalmenetek voltak.
A hívek között végzett tevékenysége, szentbeszédei, Isten és egyháza iránti hűsége, bátorsága – szókimondása – annyira zavarta a román államot, hogy egy év múlva házi őrizetét rendelték el. Palotafogsága leszűkítette tevékenységi körét. Ebben az időszakban az állam először csak korlátozta hétvégére, majd teljesen megtiltotta a hitoktatást. Márton Áron a püspöki palotába zárva vette fel a harcot e rendelkezéssel szemben. Óvatosságra intve a papságot és híveit, megszervezte a titkos hitoktatásokat a plébániákon. Az anyagot maga állította össze és küldte szét.
Házi őrizete alatt is számtalan támadás érte. Csellel még a palota kertjébe és szobáiba is lehallgató készülékeket szereltek. Kutyáit rendszeresen megmérgezték. Egy alkalommal a kertben sétája közben távolról rálőttek. Palotafogságát Kőnig bíboros közbenjárására szüntették meg 1967. november 19-én. Ezután még nagyobb népszerűség mellett folytatta egyházi szolgálatát. Bérmaútjai során tömegek kísérték egyik helységből a másikba. Miséit, prédikációit ezrek hallgatták és merítettek hitet, kitartást az elnyomás éveiben. Kétszer járt a Vatikánban. VI. Pál pápa a modern katolicizmus legnagyobb alakjaként köszöntötte. Beszédei élénk érdeklődést keltettek az egyház kommunista-világbeli helyzetéről és a paphiányról.
1972-ben jelentkezett rákbetegsége. A gyulafehérvári egyház vezetését fokozatosan átengedte utódjának, lassan visszavonult. 1980. szeptember 29-én hunyt el. II. János Pál pápa rendeletére megkezdték az eljárást boldoggá avatásáért.
(A szerző felvételei)
Hozzászólások