Negyedik utazás (18. rész)
Csík-Somlyó
A gyergyóalfalui keresztelja által vezetett menet a Fő-útvonalon, a Kis-Somlyót észak felől megkerülve, a Hármashalom-oltár mögött elhaladva a gerincen álló Salvator kápolnánál áll meg. Ez a környék legrégebbi és műemléki szempontból a legértékesebb épülete. Orbán Balázs szerint Szent István építtette 1002-ben a pogány hitet védő Gyula legyőzése emlékére. Egy hitrege még azt is mondja, hogy az égből leszálló angyalok építették. Az épület falán elhelyezett tábla szerint:
„EZEN A HELYEN LÁTTA-
TOT AZ ÉGBŐL LEBOCSÁT-
TATNI LAJTORJA: ÉS ITTEN CSO
DÁLATOS PROCESIOJÁRÁSOK ÉS ÉNEK-
SZÓK ÉJSZAKA HALLATTAK AZÉRT
HIVATOT EZEN HELY SALVATOR
HELYÉNEK. 1734 DI 30 AUG.”
A kápolna néveredete és építésének elhatározása abból származhatott, hogy Nándorfehérvár 1456-os sikeres megvédésének híre a Megváltó napján, augusztus 8-án érkezhetett meg a környékre. (Salvator latin szó, megváltót, üdvözítőt jelent.) A győzelem tiszteletére emelhették a kápolnát, melyet azóta remeteséget fogadó szerzetesek gondoznak. A kápolna egyhajós, téglalap alaprajzú, alig nagyobb egy kisebb teremnél. 1680 körül dongaboltozatán Mikes Kelem háromszéki főkapitány és Kálnoki Sámuel erdélyi kancellár címerét helyezték el. A XIX. század elején kazettadíszítést kapott a mennyezet. Angyalfejek, apostol, remeték szentek képeit ábrázolják virágminták között. A főoltár 1679-ben készült. Festett képein a keresztet tartó Jézus, Pál apostol és Katalin vértanúk láthatók.
A kápolna előtt a Kordont kísérő diákok eléneklik az „Egészen szép vagy Mária” kezdetű középkori népi éneket. Ezután a menet a Kis-Somlyó déli oldalán leereszkedve jut a Hármashalom-oltárhoz.
A második út meredeken vezet fel a Salvator kápolnához. A székelyek által „Jézus hágó”-jának nevezett, erősen emelkedő út mentén a keresztút 14 stációja áll. Az 1868-ban emelt keresztekből ma csak néhány eredeti. Orbán Balázs szerint sokan, akik úgy hiszik, „önsanyargatással Istennek kedves dolgot cselekednek… s azon elvből indulva ki, hogy az égbe vezető út göröngyös, egy a hegy legmeredekebb oldalán egyenesen kimenő ösvényen szoktak meztelen térdekkel felcsúszni, mi tekintve azt, hogy e hegy egészen apró átmeneti mészkő-zuhanyból áll, igen fájdalmas áhítatosság.”
A harmadik útvonal is a templom mellől indul, és délről meredeken megkerülve a Kis-Somlyót, vezet a Nyeregbe. Az ezen haladók félúton megállnak az 1750-1773 között, adományokból épült Szent Antal kápolnánál. A szentet ábrázoló oltárkép előtt imádkoznak.
A zarándokok a kora délelőtti óráktól gyülekeznek a mezőn. Ezalatt kórusok egyházi és népi énekeket adnak elő. A hangos beszélőn külön-külön köszöntik a csoportokban érkezőket, közölve létszámukat és hogy honnan jöttek. Ekkor hirdetik ki a további programokat, az elvonulás rendjét stb.
2004. május 29-én 437. alkalommal került sor a csík-somlyói búcsúra. Csoportunk Csíkszereda külvárosában hagyta autóbuszát, a gyimesi csángók keresztaljához csatlakozva mentünk a Nyeregbe. Érkezésünkkor Dobos Attila a „Halló magyar” kezdetű dalt énekelte, mely a Trianon által szétszakított magyar nemzet összefogására buzdít. A szentmise kezdetére a mezőt több mint 450 000 ember töltötte meg. A gyimesiekkel a Hármashalom-oltárral szemben foglaltunk helyet. Körbe tekintve zászlóerdőt láttunk. A templomiak mellett a koronás-címeres és a nagy Magyarországot ábrázolók mellett a települések zászlóit is lengette a szél. A zászlón nyírfaág – búcsúág – emlékeztet a tolvajos-tetői győztesek zászlaira. Az egyesületek, iskolák saját lobogóik alatt vonultak fel. A településeket jelző táblák között a pécsin kívül örömmel fedeztük fel Siklós és Harkány nevét.
A szentmise előtt Jakubinyi György gyulafehérvári érsek köszöntötte a zarándokokat és felolvasta II. János Pál pápa üzenetét. A szentbeszédet Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek tartotta. Példaképként Mária alakját állította elénk, aki számunkra a jövő ígéretét is hordozza. Hangsúlyozta: a kisebbségek számára az emberséges életfeltételek megteremtése a felelős vezetők fontos erkölcsi kötelessége.
A szentmise után a többszázezres tömeg elénekelte a magyar és a székely Himnuszt.
A székelyek szent énekét a székelyudvarhelyi születésű Csanády György (1895-1952) újságíró és költő írta 1921-ben, a trianoni ország-csonkítás hatása alatt. Zenéjét Mihalik Kálmán orvostanhallgató szerezte. Az elszakított erdélyi magyarság himnuszát először 1922-ben, a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületének kórusa adta elő. Ezután éneklését betiltották Erdélyben, majd a világháború után 45 évig Magyarországon is. Az eltelt évtizedek alatt titokban azért énekelték baráti találkozókon. Az eredeti szöveget néhány helyen módosították. A költő által írt 2 versszakhoz további nyolcat tettek ismeretlen személyek. A Székely Himnusz – a szerző jogutódjai által közzé tett – hiteles szövege a következő:
Ki tudja merre, merre visz a végzet,
göröngyös úton, sötét éjjelen.
Segítsd még egyszer győzelemre néped,
Csaba király a csillagösvényen.
Maroknyi székely porlik mint a szikla
népek harcától zajló tengeren.
Fejünk az ár ezerszer elborítja,
ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt, Istenem!
Hozzászólások