Kaunas
A távoli, titokzatos északi vidék sok ember fantáziáját megmozgatja. Nem alaptalanul, hiszen az ottani táj a végtelen erdőkkel, a kilométereken át kanyargó fjordokkal, a millió tengeröböllel és hullámok koptatta szigetekkel, a természet sajátos játékaival, mint az éjféli Nap, vagy a sarki fény, valóban semmihez sem hasonlítható. Mindezeket kiegészíti az, hogy az ottani emberek milyen bámulatra méltóan harmonikus kapcsolatban állnak e csodás természeti környezettel. Észak-Európa jellegzetességei a máig élő hagyományok mellett a régmúlt arrafelé ma is közismert legendái a vikingekről, az erdei manókról, a trollokról; az évszázados berendezésüket őrző, ma is működő falusi üzletek, a kordonok és vitrinek nélküli múzeumok, de az egész Földkerekség minden színét felvonultató nagyvárosi forgatag éppúgy. Az elkövetkező hónapokban egy hosszú északi útra invitálom a Hetedhéthatár olvasóit, melynek során ellátogatunk a balti államokba, Finnországba, a skandináv országokba és Dániába. Természetesen a „karosszékben való utazás” során nem törekedhetünk a teljességre, de igyekezni fogunk minél több, jellemző helyre ellátogatni és közben megismerni az érintett tájak érdekességeit, különlegességeit, hagyományait.
Kaunas, vár
Első úticélunk a 65 ezer négyzetkilométer területű, gazdag történelmi múlttal rendelkező Litvánia, ahol felkeressük Kaunast, majd a fővárosba, Vilniusba látogatunk el, végül megtekintjük Trakai szigetre épült várát.
Vilnius: A Szent Anna-templom
A 12. század közepén alapított Kaunas kedvező földrajzi helyzetben, az ország középső részén fekszik, két folyó, a Nemunas és a Neris összefolyásánál, az észak-déli irányú Via Baltica és a kelet-nyugati irányú, tengerpartra vezető útvonal metszéspontjában. Litvánia legfontosabb gazdasági és tudományos központja, egyetemén 21 ezer diák tanul. Óvárosában régi építészeti értékek sokasága koncentrálódik, itt áll a kiemelkedő értéket képviselő 13. századi eredetű vár, a katedrális, a Jezsuita- és a Szentháromság-templom, a régi városháza. A többszáz éves, natúr tégla homlokzatú házak egységes hangulatú városképet adnak. Az óvárostól távolabb, 1621 méter hosszan elnyúló sétálóutca, a Laisves Aleja a helyiek és a turisták kedvelt tartózkodási helye, üzletekkel, éttermekkel, kávéházakkal és bankokkal. Érdekesség, hogy az utcát nemdohányzó övezetté nyilvánították.
Vilnius
Litvánia fővárosa az 542 ezer lakosú Vilnius. A várost egy újságíró nagyon találóan olyan ékszerdobozhoz hasonlította, melynek fedelét több mint 50 év után most nyitották fel újból. Nem alaptalanul, hiszen valóban olyan értékek találhatók itt, melyekről a világ keveset hallott a közelmúltban. Különleges hangulatát annak köszönheti, hogy két kultúra, az európai és az orosz találkozásánál fekszik, sőt az évszázadok alatt itt élt lengyelek, zsidók együttesen járultak hozzá a városkép kialakulásához. Történelmi belvárosának épületei az európai építészeti stílusok sajátos keverékét adják. Gyakran hívják Vilniust barokk városnak, de számos gótikus, reneszánsz és más stílusú épületet is láthatunk. Jelképe a katedrális, a különálló harangtoronnyal. Vilnius számos temploma közül feltétlen említésre méltó a vörös téglából épült gótikus Szent Anna-templom, melyet a legenda szerint miután meglátott Napóleon, a saját tenyerén szeretett volna Párizsba vinni.
Trakai vára
Trakai szigetre épült vára Litvánia leglátogatottabb műemléke. Erődítménynek épült a 14. században, majd a következő évszázadban hercegi rezidenciává alakították. Később börtönként is szolgált, majd a 17. században használaton kívül került, ettől kezdve elhagyatottan állt a Galve-tó szigetén. Az 1960-as évek elejétől múzeumként funkcionál; termeiben régiségeket, korabeli iparművészeti alkotásokat tekinthetünk meg.
(A szerző felvételei)
Hozzászólások