8.
A híd
A hídon áthaladtunkkor balra letekintve láthatjuk a szárazföldhöz legközelebb eső világítótornyot; itt mindössze 600 méter a távolság. Kétszáz évvel ezelőtt kialakított kikötőhelyek maradványai vannak a parton; egykor tonhal halászat zajlott itt, majd a kompkikötőt alakították ki. A hídnak „köszönhetően” mára Voz teljesen elnéptelenedett; üres az étterem, hajóroncsok hányódnak a sekély vízen. Bal kéz felől elhaladunk Rijeka repülőtere mellett; a város környékén ennél ideálisabb fekvésű helyet nem találtak e célra; a Karszt légi és geográfiai viszonyai nem tették lehetővé a szárazföldön kialakítását. Legtöbben talán 2003 nyarán, II. János Pál pápa itteni látogatása alkalmával fordultak meg itt.
Az öböl nyolcvan éve…
Az első jelentős település Krk szigetén a repülőtértől nyugatra fekvő Omisalj városa. (Ahhoz azonban, hogy minden szempontból értékelhessük az itteni értékeket, figyelmen kívül kell, hogy hagyjuk a környéket uraló Adria kőolajvezeték itteni fogadó állomásának ipari karakterét.) A város a tenger felett emelkedő 85 méter magas sziklafalon épült ki, amely egyedi fekvést biztosít a sziget egyik legrégebben alapított településének. A keskeny utcákon lefelé ballagva, hamarosan arra az egykoron erődített helyre érünk, ahol mintegy háromezer ével ezelőtt a liburnok egyik törzse telepedett meg. A rómaiak térségbe érkezése után azonban az életmód változása okán egy új település alakult, az akkori korszerű
... és ma
elvárásoknak megfelelően; így a régi erőd használaton kívül került egy időre. Néhány száz évvel később, a római birodalom hanyatlásakor, hadak rendszeres átvonulása miatt újra beköltöztek a könnyebben védhető erőd falai közé. A horvát nép 7. századi térhódításakor így az általuk belakott első települések közé tartozott Omisalj elődje. A város mai neve középkori – latin – elnevezéséből eredhet; Castri musculi (Kagylók erődje). A 12-13. századra a glagolita írásbeliség egyik központjává majd a Frangepánok négy erődjének egyikévé vált a település.(A Bécsi Udvari Könyvtár egyik féltett kincse innen származik; egy Vid nevű helyi polgár 468 pergamen lapra 1393 márciusában kezdte írni breviáriumát.) Krk hercegei 1420-ban építették itteni várukat, amely egészen a 20. század elejéig állt fenn.
A város központjában magasodik a Szűz Mária mennybemenetelének titulusát viselő, gyönyörű háromhajós, román stílusú templom, amelynek külső falaiban glagolita írással rögzített feliratok vannak. A főbejárat felett egyedülállóan szép rózsaablakban érdemes gyönyörködni; a középkori ablakszerkezetet, osztások fejezeteit már reneszánsz jellegű díszítésekkel faragták meg. Az alatta lévő glagolita szöveg szerint: „1405 június havában készült ezen ablak Martin Glusac megrendelésére.” A templombelsőbe a reneszánsz részletekért is érdemes belépni (sajnos hazánk területén elenyészően csekély ilyen emléket találhatunk); Jacobello del Fiore a XV. században alkotta a triptichont, s ugyanebből a korból származnak az oltárterítők is. Mintegy húsz, másodlagosan elhelyezett IX-X. századi óhorvát fonatos kőfaragványt is megfigyelhetünk; az oltár feletti boltívet értékes freskók díszítik. (Ha vasárnap délelőtt járunk erre, feltétlenül érdemes a mise hangulatában elmélyednünk.)
A templom mellé egészen 1815-ig temetkeztek. A Smitir nevű temetőre néhány vas temetési kereszt utal csupán… A különálló harangtornyot helyi mesterek építették, tövében szinte eltörpül a városi loggia. Nem csupán a középületekhez, de más építkezésekhez is a közeli, ókori Fulfinum városának romjaiból válogattak köveket, így még egy szerény lakóház falában is előfordulhat akár görög vagy más földről ideszállított márvány. Így fejthető meg az a „kettős” érzés, ha az ember a szűk utcácskákban bandukol, hogy a szerény adottságú település helyenként miért tűnik mégis jelentőségénél elegánsabbnak.
9.
Az Omisalj központjában lévő templom előtti tér a közösség nyüzsgésnek színtere; legyen szó üzletről, népgyűlésről, fesztiválról. A templomtól balra tartva, a házak között rövidesen kiérünk a városnak teret biztosító sziklafennsík peremére, ahonnan a jól védett, kicsiny Pesja öbölben horgonyzó yachtok százaira látunk. S könnyen belátjuk, hogy miért emelték lakhelyüket e kitűnő, több tíz kilométerre a tengeren kilátást biztosító helyen az elődök – hiszen kicsit nyugatabbra sétálva a peremen gyönyörködhetünk a Kvarner-öböl látványában, amelyet az Isztria legmagasabb pontja, az Ucka/Monte Maggiore majdnem 1400 méteres csúcsa zár le. (Érdemes alkonyatkor órákat ülni itt, élvezve a naplemente után sorra kigyúló lámpákat odaát; Rijekától Opatiján át Lovranig nyúlik a fényfüzér, fölöttük a Karszt sziluettjével.)
Éppen száz évvel ezelőtt indult meg a turizmus Omisaljban; ekkor épültek az első szállodák, alakították ki az első strandokat. A középkori város pereméről jól látható a Hotel Ucka romos épülete, amely a tájban kiválóan elhelyezve, a nyári kánikulában is kedvező nyaralási feltételeket biztosíthatott száz évvel ezelőtti üdülőinek. (Ha lenne elég pénzem, bizony szívesen felújítanám ezt a Monarchia korabeli kedves szállót.) A város északi pereméről egy dús növényzettel borított hegyoldalon ereszkedhetünk le az újabb kori – mintegy 30 éve épített – üdülőtelepig, ahol több ezer honfitársunk töltheti kedvező feltételek között nyaralását évente. (A sekély, s ennek köszönhetően meleg tengervíz ideális a kisgyermekes családoknak – de nem hallgatjuk el azt sem, hogy a közeli olajfogadó állomás miatt bizony elszennyeződik időről időre a tenger vize délutánra!)
Omisaljtól délre találhatóak az V. századi Fulfinum romjai, amelyre már 1252-ben IV. Innocentius pápa felhívta a figyelmet. Akkor egy bencés apátság működött az ókori romokon. (A hosszas autózás után, Magyarországtól idáig vezetve, érdemes egy kis sétát tenni ezen a területen is; az épített emlékek mellett a természet értékeiben is gyönyörködhetünk.)
Krk északkeleti szegletébe kevesebb turista látogat, pedig itt is vonzó élményekben lehet részünk. Silo újabb település, gyakorlatilag a beljebb fekvő Dobrinj kikötője, ahol a sziget első gőzhajó társasága alakult meg; a horvát tengerpart első kompjárata kötötte össze egykoron Crikvenicával. Július 19-én tartják minden évben a Halászok Ünnepét, augusztus 16-án pedig 
Szent Rókus napját ünneplik meg. Nagyboldogasszony napján pedig speciális úszóversenyt szerveznek Crikvenicába, melynek távja 3800 méter hosszú. A közelben egy VI. századi bizánci erőd csekély maradványai jelzik a sziget és a szárazföld közötti tengerszoros stratégiai jelentőségét.
Dobrinj bejáratához közel egy néhány méter átmérőjű, szabályos körteret találunk; egykoron itt csépelték a gabonát. A Soline-i öbölre néző hegyoldalon alakult város a környékbeli vadászterületek központja volt; érintetlen természeti környezetével nyugalmas pihenést biztosít. 1100 január elsejéről származik az első írásos említése a közeli Szt. Vid kápolnának. A település erődje abban különbözik a többitől, hogy itt a meredek sziklafalak miatt nem vették körül védőfallal. A külső, összefüggő házsor persze nem nyújthatott kellő védelmet későbbi korokban. Hagyományaikat megőrizték az itt élők; táncuk (tonoc), énekük (kanot) és érdekes hangszerük (sopeli) a környékbeli folklórfesztiválok színfoltja. A település utcáin sétálva, néhány érdekes részlet tűnhet elénk; az egyik ház sarkán a maskeron (faragott férfifej 1738-ból), a piactér közelében a kőbe faragott ’közmérték’ a gabonaneműek „mázsálására”, a közparkból pedig a gyönyörű panoráma pihentető.
10.
A közeli Soline öböl homokos partja sokak számára csábító – már a római korban sólepárló telepek működtek itt, a sekély vízben. Ezt a tevékenységet a Frangepánok korában tiltotta meg Velence, mivel vetélytársa volt a Pag és Rab szigetén végzett sókitermelésnek. Soline falut 1230-ban említik először a források, a közeli Klimno Szent Klement templomát érdekes glagolita felirataival 1381-ben. Az öböl végében, ahol a legalacsonyabb a víz, sokan használják ki az egyedülálló, gyógyhatású iszapot. (Nem kell megijedni, ha először arra jártunkban sötét bőrű, meztelen törzsi harcosoknak tűnő turistákra bukkanunk – mindössze a testükre kent iszap száradt a bőrükre.)
Krk szigetén – a geológiai adottságoknak köszönhetően – mintegy ötven barlang ismert, azonban mindössze egyet látogathatnak a turisták. Rudine falutól 200 méternyire északi irányban van a Biserujka barlang. (Ha valaki hajóval érkezik a Soline öbölbe, akkor a gyönyörű Slivanjska-i öbölből 10 perces gyalogsétával közelítheti meg.)
A helyi legenda szerint kalózok által itt elrejtett kincsből (biser = gyöngy) származik a barlang neve. A 110 méter hosszú barlang gazdag sztalaktit és sztalagmit formákban. A bejáratától a legmélyebb pontjáig mindössze 12 méter a különbség; a ’tető’ vastagsága 2-5 méter között van; a barlang legmélyebb pontja 53 méterrel a tenger szintje felett található. A barlang létezéséről az első feljegyzés egy csempész vallomásában olvasható, akit 1834-ben Sinjben vetettek fogságba. A barlang falán olvasható feliratok között a legrégebbi 1859-ből származik. A barlang élővilágához rovarok, denevérek, csigák és százlábúak mellett a barlangi medve is hozzátartozott – 16 ezer éves maradványaira leltek rá. A barlang áprilistól novemberig látogatható.
A sziget északkeleti partja mentén lefelé haladva e szakasz legjelentősebb településére érünk. Vrbnik a tenger fölé nyúló sziklapad tetején jött létre – ott, ahonnan teljesen belátható, ellenőrizhető a szigetet a szárazföldtől elválasztó tengerszoros. A 48 méter magas sziklafalon évszázadok alatt minden gyalogösvény, lépcső, ház úgy épült, hogy mára egységes egészet képez. A fantáziadús építészeti formák és a békesség idevonzza a festőket, akik könnyen lelnek ösztönzést az alkotásra itt. Ahogyan a jól ismert ének szól: „Vrbnik a tenger felett, a magas hegyen…” Bizony a védett kikötőből nem könnyű feljutni a sziget egyik legősibb településének falai közé. Kőeszközök, illír és római ékszerek jelzik ezt, s ez volt az egyik első település a horvát nép idevándorlása után. 1100-ból származik mai néven első írásos említése egy adományozási iratból. 1388-ból glagolita írással maradt ránk a Vrbnik-i Statútum. Az autóparkoló egykori temető helyén épült, innen a Szent Jánosnak felszentelt gótikus stílusú kápolna mellett jutunk a falakkal övezett városba. Számtalan plébános, pap síremléke övezi e kápolnát. Ez jelzi a város egykori lelki és szellemi befolyását. A mostani zágrábi érsek a negyedik innen származó egyházfő. (Nem történik semmi baj, ha nem tudjuk, hogy pontosan merre járunk a keskeny utcákon, sikátorokon; a település szerény méretei miatt csak rövid időre tévedhetünk el.) A Frangepán vár bejárati kapuit is szinte eltakarják a házak, falait csupán a tenger felőli oldalról érzékelhetjük. A központ magasabban lévő pontján áll a Szűz Mária plébániatemplom, amelyet már 1325-ben említenek. Karakteres harangtornya a XVI. században épült; messziről meghatározza a város sziluettjét. A város tenger felőli peremén 1859-ben épült kápolna egy néhány évvel korábbi kolerajárvány mintegy 80 áldozatára emlékeztet. A kápolna mellől kitűnő panoráma nyílik Selce, Novi Vinodolski és Crikvenica felé. Fontos megemlíteni a Vitezic család könyvtárát, amelynek anyagát a XIX. század közepén Krk püspöke, Ivan Vitezic és a testvére gyűjtött, majd a város lakóinak ajándékoztak. Legnagyobb értéke a gyűjteménynek Johann David Kochler 1718-ban Nürnbergben nyomtatott Világatlasza, amelynek mindössze két példánya maradt ránk, a másik Cambridge-ben, Angliában van.
Vrbnikben olyan keskenyek az utcák, hogy jórészükön még motorral sem lehet végighajtani, nemhogy autóval. Állítólag a világ egyik legkeskenyebb sikátora is itt található – három gyermekem közül csak a legsoványabb fér át rajta – itt a feladat, ha erre járnak, keressék meg; annyit elárulok, hogy a Grskovicev köz 14. számú házánál nyílik…
A környéken szép szőlőbirtokokat láthatunk, amelyek területén egykor gabonaföldek voltak, melyek termése a hetenként egyszer sütött kenyér alapjául szolgált. E földek szélén ültették egykoron a szőlőtőkéket, hogy a helyi fogyasztásra szükséges bort előteremtsék. Egy puritán, 15. századi kápolna áll itt, a sziget utolsó Frangepán hercege, VII. János tartotta itt esküvőjét. A legenda szerint a kápolnától a néhány kilométerre fekvő várkastély (Gradec) bejáratáig szőnyeg és virágszirom fedte be az ifjú pár előtt az utat.
Visszatérve a jelenbe; egy kiadós bolyongás után érdemes beülni egy borozóba vagy betérni egy pincébe, s hűsölés közben megkóstolni a helyi nedűket. (A legjobb hajóval érkezni, mert akkor nem kell vezetni, s a kikötő felé is lefelé lehet dülöngélni…)
Az egykor Frangepán szülőhelyeként számon tartott erőd (Gradec) maradványai mára elhagyatottak és gyommal benőttek – senki sem gondolná, hogy e család kiválóságai innen kerültek a horvát történelem nagyjai közé. Nem könnyű e 12. századi falakra lelni, Garica falu közelében – Krk és Vrbnik között. Az egykori erőd falmaradványain ne keressünk bejáratot; egy a falon kívül fából készült építményen át lehetett a védett övezetbe jutni, amit veszély esetén egyszerűen felgyújtottak a védők, lehetetlenné téve az erődbe jutást. A közeli Szt. Miklós templomot 1325-ből említik források. Ezt eredeti alakjában VII. János koráig használták, majd a Szent Léleknek felszentelt templomként vették újra birtokba a keresztény hívek.
Természetes, hogy számtalan mendemonda terjedt el az évszázadokkal korábban itt elásott kincsekről; mindazonáltal a Vrbnik-i templomtornyot állítólag az itt talált pénzből emelték 1527 után.
11.
Splendidissima civitas Curictarum – olvasható egy 4. századi sírkövön e felirat; már háromezer évvel ezelőtt is az a település volt a sziget központja, amely ma a Krk nevet viseli, s bár lakosságának száma csekély, igen gazdag művelődéstörténeti háttérrel rendelkezik. Fekvése félreesőnek tűnik először, a Cres szigettől elválasztó tengercsatornából lehet behajózni védett öblébe. Mai szemmel az is nehezen érthető, hogy e kopár – terméketlennek látszó – vidéken miért telepedtek meg folyamatosan az elődök. A kereskedelem, a kikötés természeti és stratégiai védettsége lehetett a mérvadó. Errefelé a kövek a múlt elsőrangú „őrei”; a város létezésének – s valószínűleg Dalmácia területének is – első írásos forrása e város falainak létezéséről szól a Kr. e. 1. századból, amely Taurus Patalius prefektus idejében 111 láb hosszú és 20 láb magas volt.
A rómaiak már viruló települést találtak itt, amit megőrizve fejlesztettek tovább igényeik alapján. A jelenlegi városfalak döntően középkoriak; viszont római eredetű szakaszok állnak még a ferences kolostornál, a várnál és a tengerpart mentén. Négy kapun lehetett a falakon belülre jutni; azokon kívül csupán az idegenforgalom fellendülésével indult jelentős építkezés. (A legutóbbi népszámlálás szerint mintegy 6 ezer lakosa van a városnak, építészeti karaktere azonban ennél jelentősebbnek mutatja. Apró, praktikus információ a kalandozáshoz; azok a kövezett utcák a fontosabbak, amelyek közepén egy gondosan – téglalap alakú kövekből – kirakott csík húzódik. A többi utca nem vezet át a településen, zsákutca vagy csupán a helyi forgalmat szolgálja.) Az északi, felső kapunál a – hagyományosan koldulórendi – ferencesek építkeztek 1277-től. A szigeten emelt négy rendházuk (a továbbiak: Kosljun, Porat, Glavotok) közül ez települt csak városi közegbe. Nem messze tőlük, a nyugati városfal mentén bencés apácák kolostorát már 1223-ban említik források. A partszakaszt, ahol jelenleg a buszparkolótól sétálhatunk a történelmi városig, a tengertől foglalták el; feltöltése után parkosították. A turistákat az ötszögletű tengeri bástya „osztja szét”; innen lehet a kikötő felé, illetve a városközpontba indulni. Felirata szerint Miklós herceg idején, 1407-ben emelték. A város legfontosabb bejáratának kapubástyája is a tengerre nézett egykoron, mögötte a főtér elegáns házai jelzik, hogy leginkább itt lüktetett a középkorban az élet. A velencei uralom idején, a 16. század során emelték a városháza épületét. Homlokzatán az óra számlapja 24 egységet mutat, a később általánossá vált 12 helyett. A közelben találtak rá egy Vénusz istennőnek felszentelt templom oltárára, amely ebben a kategóriában egyedülálló műemlék az Adria mentén. A horvát királyság egyik legjelentősebb alakjának, a zágrábi érsek Strossmayernek a nevét viselő utca vezet a város egyházi központjához. Ennek mentén számtalan kicsiny üzlet – az ékszerészétől a fagylaltosig – csábít kínálatával, egyedi hangulatot biztosítva a sziget más városaihoz képest is. A keleti kapun kívül alakították ki az első strandokat, szállodákat. A 12. század második felében épült a Frangepánok vaskos, kerek toronyhoz toldott erődje a római falakon. A székesegyházhoz közeli négyzetes torony pedig 1191-től az igazságszolgáltatás céljaira szolgált. (Kapuja felett kőbe vésett írás állítja, hogy Krk első hercegének – Dujam – a fiai, Bertalan és Vid emelték közösen Iván püspökkel ennek falait.) A kétemeletes kerek torony, oldalán a velencei uralomra utaló szárnyas oroszlánnal, számos nyári, kulturális esemény hátteréül szolgál.
Egy ókori római fürdő helyén épült kora keresztény bazilika az 5. században – ezt a renováláskor egy mozaik megtalálása igazolta, amely az egykori keresztelő medence padlózatát burkolhatta. Igen szokatlan e Szt. Quirinius emlékét őrző templom, mivel egyrészt kétszintes; másrészt az egykor háromhajós templom egyik hajója ma gyakorlatilag utcaként használható; egy fedett átjáró a korai és a későbbi – Mária tiszteletére felszentelt −, 1186-ban említett székesegyház között, amely merőlegesen épült Quirinius templomához. A két templom közös tornyát 1515-ben fejezték be, s a város szimbólumává vált; a tenger felől markáns jegye a település sziluettjének. A városból egy 1398-ban nyitott kis kapun át lehet kijutni a kikötőbe; fölötte egy kőtáblán a város védőszentje, Quirinius alakja látható, vele a város több pontján találkozhatunk. Szent Lőrinc naphoz kapcsolódik a város hagyományos búcsúja augusztus 8-10. között. A mintegy 500 éves hagyománynak köszönhetően nemcsak a sziget településeiről, de még a szárazföldről is érkeznek emberek, hogy javaikat kicseréljék egymással. Természetes az, hogy az egyébként mezőgazdasági tevékenységet folytató lakosság a városban találkozik a kézművesipar termékeivel. (Igen sajnálatos, hogy manapság a szuvenír tárgyak tömege uralkodik az utcákon és a parti sétányon.) Említsük meg ezért a középkori forrásokban szereplő mesterségeket: 1402-ben kezdte meg tevékenységét az első – Damján néven szereplő – borbélymester. 1419-ben szerepel az első nyilvános kenyérsütő kemence. 1488-ban patkolókovács működik, a bekövetkező évben aranyműves nyit műhelyt a városban. Ugyanebben az évben egy Mátyás nevű foltozóvarga is tevékenykedik, majd szabóról tudósítanak a források. 1515-ben pedig ácsok dolgoznak Krk falai között. A keskeny utcákban kellemes borozók, pincevendéglők várják a kánikula elől hűvösre és sötétbe vágyó turistákat. A kikötőből hajóval könnyen elérhető úti célok: Prvic szigete, amelynek élővilága védett; Goli otok, ahol a kommunista időkben hosszú éveken át gulag működött, illetve Rab szigete.
12.
A sziget fővárosát általában délelőtt keresik fel a turisták, a meleg miatt később olyan helyekre látogatnak, ahol fürdéssel, napozással összeköthető a szellemi gyarapodás. Krk-től délkeletre, néhány kilométer után egy olyan tengeröböl vize bukkan elénk, amelyet először sekély vizű tónak vélhetünk. Bármennyire is hihetetlen, az Adria egyik legjelentősebb jachtkikötője húzódik meg a sziget legvédettebb fekvésű öblében. A szinte szabályosan kör alakú víztükör közepén egy sziget áll, melynek fái közül templomtorony magasodik ki. Az öböl szépsége ide érkeztünkkor elvonja figyelmünket egy – az út mentén álló –, szinte jelentéktelen kőrakásnak látszó építményről, első pillantásra egy világháborús betonbunkernek vélhetjük. Pedig a sziget legrégebbi, ma is álló, kora középkori kápolnája előtt állhatunk meg itt; a horvát tengerpart legismertebb ilyen típusú emléke ez; egyenértékű Zadar és Nin templomaival.
A Szt. Donát kápolna régen…
A XII. századi Szt. Donát kápolna homlokzati kőfala 60 éve omlott le; a közeli étteremben a partizánok fegyverraktára volt 1945-ben. Novemberben egy olyan hatalmas robbanás rázta meg a környéket, amely az egész szigeten hallható volt; a közeli földeken dolgozók közül tizenöten haltak meg, az étterem helyét pedig egy kráter jelezte csupán. Az ekkor megsérült kápolnát 1949-re restaurálták. Krk szigetén egyedül itt, Punat környékén találunk olajfaligetet; újabban a turistákat is szívesen látják olajbogyószüretkor. Néhány tipikus sikátor övezi a XVIII. század végén épült Szentháromság templomot. A település múltja évezredekre nyúlik vissza; az illír törzseket görögök, majd rómaiak követték, magának a településnek a nevét is az ókorból eredeztetik. A latin Pons név egy fahíd létezésére utalhat, amellyel a szabályos öböl torkolatát hidalhatták át, hogy a mai Krk város lakói könnyebben juthassanak el földjeik megművelésére. (Egyébként 1377-ben említik írásos források
... és ma
először Punatot.) A helyi hajózás múltjából kiemelkedik a Monarchia idején itt alapított gőzhajótársaság, amelynek első hajója „Frangepán” néven közlekedett a szigetvilág és a szárazföld települései között. A jelenlegi jachtkikötő a 60-as évektől, egy amerikai (William R. Nesher) csónaképítési igényeinek kielégítése után fejlődött ki. A 3,5 kilométeres parti sétányról az öböl és a közepén fekvő sziget természeti és építészeti szépségei élvezhetőek. (Ha valaki megelégeli a lusta turista életet, jelzett ösvényeken kirándulhat a közeli magaslatokra; a panoráma miatt feltétlenül érdemes – de a nappali meleg miatt a hajnali és az esti órákat javasoljuk erre.)
Az öböl közepén lévő szigetre kis hajókkal érkezhetnek a látogatók. (Átúszni ide szigorúan tilos.) A mindössze 6 méterrel a tengerszint fölé nyúló sziget kerülete 1 kilométer, mégis 540 fa, illetve gombafaj él itt – csak az összehasonlítás kedvéért; egész Nagy-Britanniában mindössze ennek kétszeresét tartják számon. A bencések után a ferences szerzetesek telepedtek meg Kosljun szigetén, az itt működő kolostorban. Már a mólón Szt. Ferenc alakjával találkozhatunk, a kedvelt ikonográfiai szimbólummal, a farkassal ábrázolták őt. A kikötőtől a templomhoz vezető, kétoldalt zárt falú úttól balra léphetünk egy érdekes muzeális gyűjtemény helyiségeibe. A sajátos – összefoglalóan talán néprajzinak nevezhető – kollekcióban kápolna makettektől az óriáskígyó bőrén át kerámia és fém tárgyakig mindenféle megtalálható; az innen máshová, illetve az ide érkező ferences testvérek ajándéktárgyai dominálnak. A kolostor bejárata felett a Frankopánok címere, illetve a ferencesek jelmondata: „Béke és jólét” látható. A gyönyörű, csupa kő kerengő folyosóin vitrinekben szép kagylókat és csigákat állítottak ki. A Gyümölcsoltó Boldogasszonynak felszentelt templomban, a Keresztelő Szt. Jánost ábrázoló képen VII. (Frangepán) Iván portréja szerepel, mellette lánya, Katalin arcképe is jól felismerhető – őt itt temették el. A templom oltára felett a mennyet, a poklot és a purgatóriumot ábrázolták; a 10 méter széles és 4,6 méter magas vásznat Nicolo Dandolo, Krk rektora ajándékozta ide. (Frangepán Katalin a neves velencei Dandolo családba házasodott.) A főoltárkép 1535-ből származik; Girolamo da Sta Croce alkotása.
Egyedülálló a közeli Kálvária is; a 14 stáció Ivo Dulcic műve 1960-ból. A kolostor gazdag könyvtárának legrégibb ősnyomtatványa 1471-ből származik. Az épített környezet után érdemes csendes sétát tenni a szigeten.
Természetesen legendák fűződnek Kosljun eredetéhez. Valamikor az öbölben nem volt víz, s az itteni földeket birtokló fivérek egyike vak volt. Együtt munkálták meg a földet, aratták le a termést, de annak elosztásakor átverték a vak testvért. Ez felkeltette Isten dühét, aki elárasztotta a földeket a tenger vizével; csupán a vak testvér háza és annak környéke magasodott ki ebből.
Így szól a legenda, mindenesetre tárgyi bizonyítékai vannak egy villa rustica maradványainak, amelynek birtokosa a közeli város polgára volt – ezt két sírkőtöredék is megerősíti. A sziget mai neve az alábbi elnevezésekből származhat: Castillo, Castellio, Castigion (1481-ből), Caglion (1504-ben), majd Cassgliun, Castellio, Cassion, Cursion, Corsion (1520-ban). A bencések ezekre a romokra épülhettek rá a XI. században, majd mintegy 400 évvel később érkeztek a ferencesek Frangepán (VII.) Iván támogatásával. Lánya, Katalin 1520-ban Velencében halt meg, s végakaratának megfelelően – amit 1000 dukáttal erősített meg – helyezték végső nyugalomra itt. 1920 decemberében az olasz költő (és kalandor) D’Annunzio emberei foglalták el a szigetet, s még a temetőt is feldúlták a Frangepánok kincsét kutatva. A szigeten ferences gimnázium működött 1894 és 1928 között.
Ha szerencsénk van, a kerengőben, illetve a templom terében klasszikus vagy szakrális zenében mélyedhetünk el.
13.
A Kvarner-öböl természeti és kultúrtörténeti értékeit bemutató cikksorozatunkat a Krk sziget délkeleti részén folytatott csavargásunkkal fejezzük be. Errefelé azonban – Punatból kiindulva – több útvonalon érdemes kalandoznunk. Stara Baska felé egy keskeny, Punat fölött a hegyeken át vezető és kanyargós úton induljunk. (A panoráma kárpótol minden kényelmetlenségért!) A hasonló nevű tengeröböl partján kialakult települést a 16. században még Kraj, illetve Podkraj néven említik. Semmiféle régészeti emlék nem utal a horvátok idevándorlása előtti emberi településre; sőt az itteni lakosság nyelvi dialektusa – amely döntő mértékben eltér a sziget más részein élőkétől – arra utal, hogy a török elől menekültek ebbe a védett öbölbe az ideköltözők. Mai nevén a 17. század második felétől említik Stara Baskát. A szokatlan események között mindössze 1929 fagyos tele szerepel, amikor a lakosság megélhetési forrásául szolgáló birkák is szép számban megfagytak. A kopár hegyek tövében kialakult vegetáció jó minőségű méz termelését teszi lehetővé. A sziget e csücskét gyakorlatilag a tengeren át lehetett megközelíteni; a mostani utat csupán 25 évvel ezelőtt építették. Ennek köszönhetően még ma is Krk sziget turisták által legkevésbé látogatott térségében lehetünk itt. A városka utcái annyira keskenyek, hogy nem csupán egyirányú közlekedésre adnak lehetőséget, de néhány esetben a házak előtti teraszokon vezetnek át. Az út a kikötőbe torkollik, ahonnan felejthetetlen naplementében lehet részünk – Cres és Krk szigetek között tűnik el korongja.
A helyi legendaképzés eszköze néhány „lyuk” a hegyoldalban, illetve a hozzájuk vezető, a mészkőbe vájt lépcső: némi mediterrán vörösbor elfogyasztása után Homérosz hőseinek itt tartózkodása juthat eszünkbe; a legelésző birkák között azonban hiába keressük az egyszemű Küklopsz alakját. A racionálisabb alkatú turisták kideríthetik, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában geológusok bauxit után kutatva jártak erre. Mindemellett érdemes a karsztjelenségek kedvelőinek egy sétát tenniük itt, élvezve a tenger látványát öbölről-öbölre haladva. A kicsit hosszabb gyalogtúrákat kedvelők pedig feljuthatnak a Veli vrh (541 m), illetve a közeli Obzova (568 m) csúcsára, amely a sziget legmagasabb pontja – egyúttal az Adria szigetvilágának ötödik legmagasabb hegycsúcsa. (A kitűnő kilátáshoz persze egy könnyű kis bóra is javasolt az egy órányi sétához.)
Punatból egy másik, talán még látványosabb hegyi út vezet át Baskáig, Krk egyik legvadregényesebb öblének a partjáig. A völgyet a „Nagy” folyó (Vela rika) formálta ki; mára egy kis – nyaranta kiszáradó – időszakos vízfolyás maradt belőle. A legjelentősebb kultúrtörténeti emléket Jurandvor (Györgyfalva) területén fedezték fel. Mintegy 150 éve a helyi plébános által az egykori bencés templom maradványai között lelt 199 cm hosszú és 99 cm magas kőtábla 13 sornyi glagolita 
írást őrzött meg. E kőlap a kápolna padlózatába feküdt, a sírkövekhez hasonlóan. Jóval később tudták csak szakértők lefordítani az óhorvát szöveget, amely a horvát király Zvoinimir (1075-1089) bencéseknek tett adományát tanúsítja. (Számunkra azért érdekes ezen uralkodó, mert az ő felesége a mi Szent László királyunk lánytestvére volt, aki férje halála után bátyját hívta be a horvát főurak viszályainak elkerülése miatt – így lett első közös uralkodója Könyves Kálmán királyunk a horvát és a magyar nemzetnek.) E kőlapnak sajátságos sorsa lett az elkövetkező évszázadok alatt; az oltár egyik oldalán a szentélyrekesztő részét képezte, majd a templomkertbe kerülve pásztorok tűzgyújtásra alkalmas felületnek használták, utóbb visszakerült a templom padlózatába, ahol felfedezték. 1934 óta a zágrábi Tudományos Akadémia bejáratát díszíti. A Szent Lucának felszentelt templom tornyából december 13-án, a mise után apró kenyérdarabkákat szórnak szerteszét. E hagyomány arra emlékeztet, hogy egykoron a malom az egyház tulajdonában volt, s bérlője a védőszent iránti tiszteletből lisztet adományozott a templomnak. A helyi asszonyok sütöttek kenyeret belőle, s szórják ki manapság is a templom tornyából annak darabjait.
14.
Baskát olyan jelzőkkel illetik, mint „a horvát Adria gyöngyszeme”, „a legszebb fekvésű város a Kvarner mentén”, „isteni fürdőhely” stb. A sziget egykoron legjelentősebb települése éghajlati szempontból megegyező adottságokkal rendelkezik a túloldali szárazföldön fekvő Senj városával. Több hónapon át meghatározó itt a bóra. Ennek hullámverése is turistákat vonzó, de a város építészeti karaktere, földrajzi környezete – ahová gyalogösvények vezetnek fel – mind-mind kiváló adottságokat jelentenek a mai idegenforgalom szempontjából.
Az itteni fürdőzést – már csak az erős napsugárzás miatt is – érdemes megszakítani gasztronómiai élvezetekkel a parti vendéglátóhelyek egyikében. Nem csupán a legkülönfélébb halakból készült ételek, de a „szárazföldi” eredetű húsokból készült fogások is ínycsiklandóak.
A szigetnek ezen „vége” híres volt mindig is szőlő- és borkultúrájáról – 1928-ban a Francsics család Prosecco borával Párizsban Grand Prix-t nyert. (Sajnos jelenleg nem állnak művelés alatt szőlőbirtokok.) Egykoron kiváló fekvésű kikötőjének is köszönhette Baska a fejlődését – egészen a gőzhajók megjelenéséig.
A turizmus száz évre tekinthet vissza – 1904-ben megalakították a helyi Városszépítő Egyesületet, s két évvel később nyílt meg az első szálloda. A parton pedig fürdőházat állítottak. Az első vendégek csehek voltak, az 1910-es évek elején 600-an fordultak meg közülük itt. Emil Geistlich prágai újságírónak volt ez köszönhető, aki néhány évvel korábban lett Baska „szerelmese”. (Emlékét portrészobra őrzi a parti sétányon.) 35 évvel ezelőtt nyílt meg a helyi néprajzi múzeum a plébániatemplom közelében, amelyben külön szoba őrzi dr. Zdenka Csermakova (1884-1968) cseh orvosnő emlékét, aki 1910 után költözött ide, s gyógyított itt. Egy időben ő volt az egyetlen női orvos a szigeten, sírja a temetőben található.
Természetesen több régi templom is fellelhető a városban és környékén; a barokk Szentháromság plébániatemplomban Jacopo Palma Utolsó Vacsora című reneszánsz képe érdemel említést. Az öböl feletti Szt. Iván kápolnában ugyan csak a védőszent napján tartanak misét, mégis a fantasztikus panorámáért érdemes feljutni ide. A rómaiak települése még a tengerparton állt, de a „viharosabb” idők miatt 418 után a hegyoldalon, erődített helyen települtek meg elődeink. 1232-ben Catellum Besca néven szerepel e város, s az idilli helyet velencei csapatok dúlják fel 1380-ban a mi Nagy Lajos királyunk seregeivel vívott háború során. (Ez magyarázza Stara Baska település létét; többek között az ilyen eldugott helyekre menekültek a környékbeliek.) Azóta lakatlanok e romok… A hajózás fénykorában a tengerparton újjáépült Baska a sziget legjelentősebb települése lett. Ma is áll még az első ház 1525-ből, amely Baskában épült. Bejárata felett latin nyelvű szöveg: „Béke e háznak és mindazoknak, akik itt élnek.” 14 jelzett turistaösvény vezet a környék természeti szépségeihez; mi itt csak néhányat említünk meg ezek közül. A Kis és Nagy Öbölbe vezető ösvényen enni és innivalót érdemes vinnünk, 
mert e 6 km hosszú szakasz előbb felvisz 300 m-re, majd a tengerszint elérése után újra 112 m magasba vezet. A lehető legváltozatosabb élmények várnak ránk a fantasztikus kilátópontoktól a kiszáradt szurdokokon át a tengeröblökig. Közben görög, illír és bizánci épületmaradványokat érinthetünk, s persze a tenger vizében frissülhetünk fel. Ha valaki tényleg magányra vágyik, egy ilyen túra életre szóló élménnyel gazdagítja.
Gyakorlatilag a Kvarner-öböl szépségeit ismertető kalandozásaink végére értünk; de a körültekintő kalauznak kötelessége a kíváncsi turisták figyelmét felhívnia további, Krk szigetéről elérhető értékekre is. Valbiskából komppal hajózhatunk át Cres és Losinj szigeire, amely e térség legdélebben fekvő vidéke; a két keskeny szigeten végigautózva kedves történelmi – és eltérő karakterű – városkákra bukkanunk; Cres, Osor, Mali és Veli Losinj – bármelyik ideális néhány napos kirándulások kiindulópontjaként. Hajót bérelve pedig egyedi élményeket szerezhetünk a helyenként már pálmafákkal övezett partvidék mentén.
(Megjelent: 2004. októbertől 2005. áprilisig, 14 részben)
Hozzászólások