A Pile-kapu
Az Adria gyöngye, Szent Balázs városa, Dubrovnik Dél-Dalmáciában helyezkedik el. A várost 650-ben alapították egy kis szigeten, elnevezése viszonylag újkeletű, az első világháború lezárását megelőzően Raguzának hívták. A kereskedelemből gyorsan meggazdagodott, az önálló köztársaság gazdasági erejének és nem mellékesen ügyes diplomáciájának köszönhetően sose vesztette el függetlenségét. Fénykorát a 15-16. században élte, a 35 ezres lakosságú köztársaság a világ harmadik legnagyobb kereskedelmi flottáját tudhatta magáénak. A várost körülölelő fal szintén elrettentő erő volt a támadók szemszögéből, azonban mégsem a harcok, hanem az 1667-es földrengés tette benne a legnagyobb károkat. Az újjáépítés után már nem tudta visszaszerezni régi fényét. Napóleon 1808-ban feloszlatta a városállamot, 1815-től a Habsburg Birodalom része, majd a 20. században évtizedeken át Jugoszláviához, 1991-től Horvátországhoz tartozik.
A Placa
Dubrovnik ősi magját északnyugat felől közelítjük meg, az 1537-ben emelt Pile-kapun keresztül. A bástyán a város védőszentjének, Szent Balázsnak a szobra áll. A kapun átlépve a város főutcáján találjuk magunkat, a Placa – hivatalos elnevezés, a helyiek inkább Stradun-nak hívják – közel 300 méter hosszúságban szeli át az óvárost. A Pile-kapunál lépcsők vezetnek a városfalra, amely teljes hosszában végigjárható, innen egész Dubrovnikot megtekinthetjük. A városfalon sétálva elsőként az egykori Szent Klára kolostort pillantjuk meg, udvarán vendéglő található. Tovább haladva a Bokarhoz érünk, ez a világ legrégibb kazamatás erődítménye.
A régi kikötő
Az óváros déli részén terül el Dubrovnik legősibb városrésze, Kaštel; nem sokkal távolabb a barokk Jezsuita-templom vonja magára a tekintetet. Jobbra, a tenger felé fordulva a közeli szigetet, Lokrumot láthatjuk. Hamarosan a régi kikötőhöz érünk, melyet a Szent Iván erőd vaskos falai vigyáznak. Az erőd tetejéről figyelemmel kísérhetjük az induló vagy éppen érkező hajókat. A kikötő után, a város északkeleti részén magasodik a másik városkapu, a Ploče-kapu. Itt következik sétánk talán leglátványosabb szakasza, az út fokozatosan emelkedik, míg megérkezünk a Minčeta-erődhöz, melynek tetejéről az egész óvárost beláthatjuk.
Dubrovnik óvárosa
Miután a városfalról képet kaptunk Dubrovnik egészéről, ismerkedjünk meg néhány jellegzetes részletével is! A Placa elején, kis tér közepén áll az 1438-ban emelt, kupolás tetejű Nagy Onofrio-kút, mögötte a 16. századi, lombardiai reneszánsz stílusú Megváltó-templom áll. A Placa bal oldalán láthatjuk a Ferences-templomot. Kolostor csatlakozik hozzá, két kerengővel; nevezetessége az 1317-ben alapított gyógyszertár, Európa legrégibb, folyamatosan működő gyógyszertára. A Placa fényesen csillogó kövein végighaladva a főtérre érünk. A főtér nevezetessége a barokk Szent Balázs-templom, a reneszánsz Sponza-palota, az óratorony, valamint a középen álló Orlando-oszlop a zászlótartóval, melyre a minden év július 10-én kezdődő Nyári Játékok alkalmával látványos ünnepség keretében szokták felvonni a zászlót. A főtérhez közel található a Rektori Palota. A középkori város vezetőjének reneszánsz palotája mellett a barokk katedrálist láthatjuk, a legenda szerint a Lokrum szigeténél hajótörést szenvedett Oroszlánszívű Richárd építtette. A „kötelező” program mellett feltétlenül érdemes az óváros utcáin céltalanul barangolni, este pedig egy romantikus vacsorát elkölteni a Prijeko egyik hangulatos vendéglőjében.
(a szerző felvételei)
Hozzászólások