Csupa zagyva-babra, ákombákom
kiáltozik – úton-útfélen,
míg vágtat a villamos, a falakról utánom.
Mennyi vakmerő kel útra a holdfénynél,
hogy panaszait ákombákommá formálja,
hogyha az égre fel nem is tudja jajongva írni,
legalább a falakra felrója,
hogy a házfalakról csordogáljon a szívekbe,
s onnan fel Hozzád, kiáltva,
hogy tekints le onnan a magasból,
s ossz igazságot, Istenem!
Ha nem akarod
hogy e bátor, lázongó őrületbe
meneküljenek az emberek,
akiket teremtettél,
rombolva az értéket is magukban is,
mert oly értéktelenné silányult a világ,
tégy igazságot,
adj munkát, kenyeret,
szállást mindenkinek, Isten!
Add, hogy a csecsemőből ne váljon
nincstelenségtől nyüszítő felnőtt,
aki terhére van nemhogy másnak,
önnön magának is!
Add, hogy ne kelljen szégyenkeznie annak,
akinek van mit ennie,
de nincs annyi,
hogy mások éhét is oltsa!
Add, hogy ne veszítsük el
a magunkban épített templomot
s a hitet Benned,
akiben bízunk eleitől fogva, Uram!
Hozzászólások