Hivatalosan a karnevál a hamvazószerdát megelőző négy-öt nap eseménye, hiszen a böjt alatt minden mulatság tilos. A riói karneválról sokszor elhangzik, hogy kizárólag a turisták számára rendezik. Ebben persze sok az igazság, de csak akkor, ha az első osztályú szambaiskolák felvonulására értik. Sokszor sajnálom, hogy ezeken a rendezvényeken nem lehettünk ott. Micsoda fényképeket csinálhattam volna a csodálatos kosztümökbe felöltözött vagy az egyáltalán nem felöltözött brazil hölgyekről. Persze ez egyáltalán nem olyan biztos, mert a felvonulást csak jeggyel lehet megtekinteni. Jegyet szerezni pedig nem könnyű, mert a tribünök ülőhelyeit már hónapokkal előbb felvásárolják, az állóhelyekre szóló olcsó jegyekért pedig az árusítás első napján már hajnalban is óriási sorok tülekednek.
A karnevál után külföldön mindig megírják az újságok, hogy hány százan vesztették életüket e néhány nap alatt Rióban.
A számok általában megdöbbentőek. A halottak jó része nem a karnevál áldozata, hanem közlekedési baleseteké, vagy egyszerűen természetes halállal halnak meg. A nagy meleg, az izgalom, a kimerültség az oka, továbbá a nagy tömegben könnyebben előfordulnak a balesetek és ezek bizonyos mértékben hozzájárulnak a statisztika növeléséhez.
Brazília hatalmas méretét annak köszönheti, hogy nem a spanyolok, hanem a portugálok „fedezték fel”. Hatalmas föld ez, ahol a távolságokat is már mértékkel kell mérni. É-D-i kiterjedése 4320 km. K-Ny-i irányban még ennél is több valamivel. Tengerpartja 7600 km hosszú, folyóin összesen 43 ezer kilométernyi a hajózható szakasz. Brazília a világ ötödik legnagyobb országa nyolc és fél millió négyzetkilométeres területével. Dél-Amerika csaknem felét foglalja el. E hatalmas ország gazdaságának sokáig a kávé volt az alapja. Ma mesés kincsei ellenére a világ legnagyobb adósa.
Másnap a gazdag reggeli után ismét autóbuszra szállva félnapos városnézés után a festői szépségű Rodrigo de Freitas laguna mentén, keresztül a tradicionális Cosme Veltro városrészen, a Corcovado állomásra érkeztünk. Ha a Cukorsüvegről azt állítottuk, hogy még az átutazó turista is okvetlenül felkeresi, akkor ez a Corcovadóról fokozottan elmondható.
Rio de Janeiróban és környékén 9-10 millió ember él csodálatos természeti környezetben, a hegyek és a kék tenger közötti 20 km-es sávban. A gyönyörű kikötőbe érkező látogatókat a büszke helybélieknek nem nehéz meggyőzniük arról, hogy „Isten hat nap alatt teremtette meg a világot; a hetediket Riónak szentelte”. Mintha csak meg akarná erősíteni ezt az állítást, hatalmas Krisztus-szobor néz le a városra.
A Corcovadó csúcsán 709 m magasan áll Rió jelképe, a Krisztus-szobor (Cristo Rendentor), ahová fogaskerekűn és közúton is fel lehet jutni. Az út szépségéért mindkettőt érdemes kipróbálni. Sajnos nekünk idő hiányában csak az alig 3,5 km-es fogaskerekű állt rendelkezésünkre, ami 30 perc alatt ért a felső állomásra, ahonnan még 220 lépcső megmászása után jutottunk csak el a szobor lábához. A fogaskerekű-állomástól a lépcsők megmászása, különösen a nyári melegben nem is kis fizikai megterhelést jelent.
A Krisztus-szobor egyike a legnagyobbaknak a világon. Elhelyezése és különösen természeti környezete egyedülálló. Érdemes méreteiről néhány adatot említeni. Talapzatának magassága 8 méter, a szoboré 30. A fej 3,75 méter, széttárt karjának végei 28 méterre vannak egymástól, tenyere 3,2 méteres. A szobor súlya 1145 tonna, egy-egy karja 80 tonnát nyom. Ilyen méretű széttárt karú Krisztus-szobrot még sehol a világon nem építettek. A szobor talapzatában 150 személyes kápolna található.
Napfényes tiszta időben csodálatos kilátás nyílik a városra és környékére, a Cukorsüvegre és a Capacabanára.
Sajnos ezen a napon nem szerettek az istenek minket, mert sűrű köd borította az egész környéket és így a gyönyörű vidékből nem láthattunk semmit. Lehet, hogy a délutáni órákban a köd felszállt, de addigra mi már lementünk a hegyről. Mindenesetre részünkre csodálatok élmény volt a fel- és lejutás, és körbejárni a szobrot és környékét.
A szobor felavatásának napján – amely egybeesett Amerika felfedezésének évfordulójával – este nyolckor bekapcsolták a szobrot megvilágító reflektorokat. A kapcsoló azonban nem a Corcovadón, még csak nem is Rióban, hanem a Genorra kikötőjében horgonyzó Electra nevű jacht fedélzetén volt, mégpedig azért mert a kivilágítást tervező nem volt más, mint Marconi, a drótnélküli távíró feltalálója. Ezt a Marconi-féle megvilágítást 1964-ig használták. A díszkivilágítást Rió alapításának négyszázadik évfordulóján, 1965. január 1-jén Marconi tiszteletére VI. Pál pápa kapcsolta be a Vatikánban működésbe hozott szikratávíróval.
Alattunk terül el a város öbleivel, tavaival, faveláival, mindennel, ami olyan egyedülállóvá, színessé és felejthetetlenné teszi. Itt érti meg igazán a turista a sok „Cidade Maravilhosa” felkiáltást hallva, hogy ez valóban „csodálatos város”.
Minden napszaknak megvan a maga varázsa a Corcovadón, de talán a napkelte és naplemente a legszebb, hogy ezt megláthassuk, érdemes lenne késő délután érkezni, megvárni a naplementét és azt, hogy kigyulladjanak Rió fényei. Sajnos ehhez hosszabb itt tartózkodásra lenne szükség, ami nekünk, szegény magyar turistáknak nem állt módunkban.
A következő napon elmentünk a volt császárok nyári városába, Petropolisba. A városhoz a hegyeken keresztül vezetett az út, ahonnan szép panoráma tárult elénk. Részben a hegyekben, részben pedig a hullámzó tengerben gyönyörködhettünk. Mintegy 70 km megtétele után pillantottuk meg a várost, amely 840 méterrel fekszik a tengerszint fölött. Mindenhol szubtropikus növények, pompás virágok és színes tollazatú madarak láthatók.
Hozzászólások