A szakmám az életem
Ha megszólal, szinte mindig mosolyog. Nem a külvilágnak szól ez, hanem olyan ember belső késztetése, aki békében él önmagával. Csapek Zoltán huszonnyolcadik életévében jár, kosár- és fonottbútor-készítést oktat a MIOK kézművestanfolyamain.
– Csak azt ne mondja, hogy mindig is kosárfonónak készült.
– Szó sincs róla. Szobafestő, mázoló, tapétázó szakmában végeztem, de ez valahogy nem állt közel a szívemhez. Egy évig gyakoroltam ezt a mesterséget, aztán két évig katonáskodtam. Leszerelésem után elkezdtem keresni a helyem, biztonsági őr, éjjeliőr voltam, amikor a Munkaügyi Központ hirdetését látva beiratkoztam a kosárfonó-tanfolyamra. Az éjjeliőrködés mellett elvégeztem az egyéves tanfolyamot. Akkor még meg sem fordult a fejemben, hogy itt maradok, gondoltam, az éjjeliőrködés mellett jó lesz ez hobbinak. Amikor végeztem, felajánlották, hogy itt dolgozhatok. Elvállaltam.
– Csak úgy jött ez a szakmaszeretet?
– Nem hiszek abban, hogy csak úgy, varázsütésre alakulnak a dolgok az ember életében. Nekem volt egy csodálatos mesterem, ma is tanít, Varga Péter. Tőle tanultam a szakma szeretetét, az alkotás örömét, de az biztos, hogy sohasem leszek olyan jó, mint ő.
– Az alkotás örömére engedelmével még visszatérünk. Hogyan lett oktató?
– Indult egy új tanfolyam 1998-ban. Felajánlották, hogy vezessem én. Elvállaltam, s azóta ittragadtam. Jelenleg a MIOK Kft.-nél és a szomszédos kézműves házban is tanítok, most már elméletet is.
– Aki tanít, annak folyamatosan tanulnia is kell…
– Ez természetes, de nálam ez nem csak a szakmára korlátozódik. Idén érettségizem a Mecsekaljai Oktatási és Sportközpont felnőttoktatási gimnáziumában. Utána szeretnék továbbtanulni.
– Hol?
– Még nem döntöttem el.
– Van család? S ha igen, hogyan fogadják az ambícióit?
– Feleségem, aki bőrruhakészítő, jelenleg kétéves kisfiunkat gondozza, szintén a gimnáziumot végzi. Segítjük egymást.
– Visszatérve az alkotás örömére: mi szerez nagyobb örömet? A sikeres oktatás, vagy egy szép fonott bútor elkészítése?
– Nehéz dönteni. Mindkettőnek megvan a maga szépsége. De ha mégis rangsorolni kell, akkor a mesterségbeli tudás és a fantázia közös produktuma.
– Sorozatunk főcíme az, hogy a szakmám az életem. Ez az ön esetében nem szó szerint igaz?
– Nem lehet tudni, hogy mit hoz az élet. Az viszont biztos. Legyen az hobbi, vagy kereset-kiegészítés, de a vesszőfonástól már sohasem tudnék elszakadni.
Hozzászólások