Mint a gyerek, kit repít az álom,
a szép szivárványom fölé,
hittel, hogy a sejtelmes távol
hirtelen az övé…
A sűrű ködöt is két kézzel
markolássza,
hátha vattacukor az,
s most oly közel van
áhított vágya.
Hát így tűnik elém
mások boldogsága.
Mert oly szép,
s bár tőlem olyan távol
az az álom, ami nincs,
az érintés, a tekintet-bilincs.
A szivárvány nagyon messze van.
De kincs,
hogy ami nincs nekem,
bár úgy vártam,
bennetek
megtaláltam.
Hozzászólások