A szakmám az életem
Rádityné Péntek Emma
Grundsuli. Van egy ilyen nevű intézmény Pécsett, bár talán kevesen ismerik. Épülete ott van a Siklósi út 70-ben, a volt tüzérlaktanya betonkerítése mögött. Tetszetős a neve, funkciójához azonban nemigen illik a suli kifejezés, mert alig van köze a hagyományos iskolához. Talán inkább az élet iskolájának, a tudat és lélek fejlesztésének egy alapfokú intézménye ez.
Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány a munkaerőpiaci kirekesztődés elleni tevékenységre írt ki pályázatot, amelyen sikerrel szerepelt a MIOK. Létrehozta ezt a pécsi, fejlesztési központot, ahol a rogersi szemlélet uralkodik. Nem elítélés, hanem az elfogadó magatartás áll a fiatalokkal való kapcsolat kialakításának középpontjában. 16-tól 25 éves korig foglalkoznak itt a zömmel utcáról toborzott fiatalokkal, negyedmagával Rádityné Péntek Emma is. Ő az, aki először találkozik az ide jövő fiatalokkal.
– Elsősorban utcai szociális munkások segítségével jutnak el hozzánk a gyerekek. Ők egyetemisták, akik napi négyórás munkaidőben járják Kertvárost, a kallódó, jövőkép nélkül élő gyerekek bizalmába férkőzve mutatják meg az utat hozzánk. Zömmel elvégezték a nyolc általánost, de a továbbiakra nagyrészt nincs határozott elképzelésük. Talán korábbi iskolai kudarcaik, talán tanulási nehézségeik, családi problémák, ezek mind közrejátszhatnak a kirekesztődésükben.
– Milyen az első beszélgetés? Sok az ellenállás, a kudarc? Mi van a deviáns fiatalokkal?
– Nem szeretem, nem is használom ezt a kifejezést. Mindenkinek a lelkéhez meg kell találni a kulcsot. Közösen kell feltárni a kudarcok okait, és megtalálni a belső lehetőségeket.
– Milyen lépcsői vannak a fejlesztő munkának?
– Igyekszünk megismerni a belső motivációkat. Felmérjük a tanulási képességeket. Közösen kidolgozunk egy pályaorientációt és mindenképpen a negatív énképet igyekszünk pozitívvá változtatni. Mi mindenekelőtt azt akarjuk, hogy ezek a fiatalok visszakerüljenek a képzésbe, és eséllyel pályázzanak a munkaerőpiacon.
– Hiszem, hogy ekkora elhivatottságra, erre a munkára születni kell. Ám az is kétségtelen, hogy nem kevés ismeret is szükségeltetik hozzá.
– Biológia-testnevelés tanári képesítést szereztem Pécsett, majd a Szegedi Tanárképző Főiskola szekszárdi kihelyezett tagozatán kaptam egészségfejlesztő, mentálhigiénés másoddiplomát.
– Kudarc, siker?
– Akik először kerülnek hozzám, kezdetben provokálnak, tesztelnek. Valószínűleg korábbi csalódásaik teszik őket bizalmatlanná. Aztán a többség lelke megnyílik. Az ide jövők 90 százaléka fiú. A program első évében 148 fiatalt kutattunk fel, közülük ötvennyolcat képzésbe, illetve közvetlenül munkahelyre vezettünk vissza. Mindebben nagy segítségünkre van a Gyermekideggondozó, a Családsegítő Intézet, a Nevelési Tanácsadó, a megyei munkaügyi központ, a Foglalkoztatási Információs Tanácsadó Iroda, a MIOK intézményei és több szakképző iskola.
– Nem volna jobb a katedrán?
– Egzisztenciálisan biztonságosabb volna közalkalmazottként, mint egy ki tudja meddig létező alapítványnál dolgozni. De nekem már ez az életem.
Hozzászólások