A szakmám az életem
Kérlelhetetlen ember Kanizsai István. Már ami a szaktudást és a szakmai tisztességet illeti. Olyan szakemberek közé tartozik, aki másoktól is azt várja el, amit magától is megkövetel. Autószerelő mester, Pécs Újhegyen, a Koksz utcában van a Kanizsai BT Opel szakszervize, melyet fiával kettesben működtet. Amíg fia gondjaiba vesz egy beteg Opelt, mi hosszan beszélgetünk a szakmáról, szakmai tisztességről. Magáról keveset mond.
– A hatvanas évek közepén a fiatal generációt megfogta a motorizáció hazai robbanása, az autók, a szerszámok bűvölete. Én a 14-es Autójavítónál szabadultam, ott is dolgoztam egészen 1980-ig. Először a Munkácsy Mihály utcai, majd a Szigeti úti szervizben. Szép lassan észrevettem, hogy felhígult a szakma, már nyomasztott az ottani légkör. Úgy döntöttem, hogy a saját lábamra állok, egyébként is már évek óta vonzott az iparosság.
– Azt mondta, felhígult a szakma. Ez mára is érvényes?
– Egyre inkább. A szakma szeretetéről, bűvöletéről lehet beszélni, de mondja meg nekem, milyen perspektíva áll ma egy végzett fiatalember előtt? A multik alig fizetnek többet a minimálbérnél. Abban az életkorban, amikor a fiatalok szeretnék megalapozni jövőjüket, szórakozni vágynak. De visszamegyek az oktatásig. Mi motiválja őket? A tanintézetekben nem a szakmai tudás, hanem a statisztika dominál. Nem illik buktatni, hiszen tanulók híján a tanárok, oktatók munkahelye forog veszélyben.
– Ön vizsgáztat is. Az elmondottak a tapasztalatain alapulnak?
– Természetesen. Van egy minimum szint, amit teljesíteni kell. Ez alatt nincs pardon. Nálam viszonylag sok a bukás. De azt is hozzá kell tennem, hogy eddig nem gyűlölködtek, akik kiestek a rostán. Belátták a fogyatékosságaikat, a megfelelő tudás hiányát. Ha a szakmáról van szó, kérlelhetetlen vagyok.
– Véleménye szerint ez társadalmi jelenség?
– Feltétlenül. Mindenki siet, felgyorsult az élet. A szerzési vágy erősebb, mint a tudásvágy. Az igazi mesterember, amiből egyre kevesebb van, nem Audi 4-essel jár. Tudja mit? Szombaton öt-hat óra körül menjen ki egy benzinkúthoz. Ott nem lát luxuskocsikat, hanem Trabantot, Wartburgot, öreg Ladát, kerti szerszámokkal, vödrökkel megpakolva. Ők nem nagyvállalkozók, hanem iparosok, alkalmazottak. Utálom, hogy manapság minden a pénzről szól.
– Szavaiból úgy veszem ki, hogy ön megkeseredett ember.
– Szó sincs róla. Csupán azt szeretném, ha meglenne a mesteremberek anyagi, erkölcsi megbecsülése. Ehhez persze az kell, hogy a szakmát úgy szeressék, úgy műveljék, hogy aszerint ítélje meg az embert a család, a barátok, a környezet.
– Ennek érdekében többféle funkciót is betölt…
– Hosszú lenne felsorolni, csak néhányat: az Ipartestület elnökségének tagja, az autós szakosztály elnöke, a mestervizsga bizottság elnöke, a szakképzési bizottság tagja, az Autószerelők Országos Szövetségének területi képviselője vagyok.
– Szakmai hitvallása?
– Az autószerelés valahol rokon az emberi gyógyászattal, mert a holt anyag mögött mindig egy érző, aggódó ember van. És még egy: a szakmai tisztesség elválaszthatatlan az emberi tisztességtől. A fiamnak adom át a stafétabotot, aki 1994-ben lett autószerelő mester. 19 évesen, az országban a legfiatalabb mesterként vizsgázott.
Hozzászólások