A szakmám az életem
Hesz János
A történelem viharai indították el egy gazdag, sikeres életpályán Hesz János mesterfodrászt.
– Származásomat tekintve én is a „háborús bűnösök” nemzetiségéhez tartozom. Édesapám, aki sok bebörtönzött sorstársához hasonlóan 1947-től Vácon töltötte éveit, azt mondta: „Kisfiam, legyél te borbély. Az az első naptól pénzt keres, az a háborúban és a börtönben is úr volt.” Apámnak ez a filozófiája el is döntötte sorsomat. Tanulóéveimet 1950-ig egy nagyon derék, idős mesternél, Pécsett a Bajcsy-Zsilinszky utcában töltöttem. Egy kis kényszerű kitérő – építőipar, szénbánya – után 1955-ben felvettek a Pécsi Fodrászipari vállalathoz.
– Itt kezdődött, mélyült el a szakmaszeretet?
– Igen. Egy kitűnő szakemberekből álló kollektívába kerültem. Ma is nagy szeretettel gondolok rájuk mindazért az emberi, szakmai útravalóért, amit tőlük kaptam. Itt indult el versenyzői pályafutásom. A 60-as években, az azóta sajnos elhunyt ifj. Rónai Lászlóval vidékiekként elsőként törtük meg a budapesti hegemóniát, bekerültünk a magyar fodrászválogatottba. A nemzetközi versenyeken elért eredmények, az ott kialakult szakmai, baráti kapcsolatok igen jó hatással voltak nemcsak a pécsi, hanem az egész magyar fodrásziparra.
– Személyes életében is fordulópontot jelentett ez?
– Igen. Meghívást kaptam Bécs, a fodrászvilág fővárosa egyik legelőkelőbb belvárosi szalonjába, amelynek tulajdonosa a Fodrászok Világszövetségének elnöke. Óriási személyes és szakmai kapcsolatépítésre kaptam lehetőséget. Ezt ma is kamatoztatni tudom Pécs és az egész magyar fodrászszakma javára.
– Ehhez azért jól használható nyelvtudás is szükséges.
– Anyanyelvi szinten beszélek németül, ha rákényszerülök, angolul is tűrhetően eltársalgok, korábban több cikket fordítottam angol szaklapokból.
Számtalan díj, elismerés birtokosa. A teljesség igénye nélkül íme egy röpke felsorolás: megkapta a Felső-Ausztriai Ipartestületek aranyjelvényét, tavaly óta birtokosa a Szászországi Ipartestületek aranyjelvényének, két éve IPOSZ-díjban részesült, tavaly Pécs város Napja alkalmából Pro Kommunitate kitüntetést kapott.
Munkában a fodrásztanuló-verseny bíráló bizottsága, balról Hesz János
– Ennyi elismerés után mi az igazi szakmai siker az ön számára?
– Ami a dolog manuális részét illeti, nem a versenyeredmények töltöttek el igazi elégedettséggel, nem is az, ha a vendég dicsérte a munkámat. Nekem az okozott igazán örömet, ha magamban azt mondhattam: na ezt most jól eltaláltad. Mindig is az volt az elvem, hogy egy munkát abba lehet hagyni, de befejezni soha. Az igazi örömet az oktatás okozza. Tanultam pedagógiát, retorikát, pszichológiát, módszertant. Egy kicsit azt is mondhatom, hogy pályatévesztett vagyok. Nekem a tanítás adja az igazi szakmai, szellemi kielégülést. Nem túlzás azt mondani, hogy a szakmám az életem. Ma is tagja vagyok a Magyar Fodrász és Kozmetikus Egyesületnek, alakítottunk Pécsett egy fodrász-kozmetikus klubot, sokat járunk külföldre, elsősorban német, horvát, szlovén, finn kapcsolataink révén.
– Az oktatás?
– Még így 71 évesen sem mondom azt, hogy tudok, hanem azt, hogy tanulok. Az előadásokra mindig úgy készülök, mintha vizsgázni mennék.
– Állandó elfoglaltság?
– A Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamaránál szervezéssel foglalkozom.
– Hobbija?
– A jazz. Korábban a Pécsi Rádiónál hetente volt egy tízperces jazz összeállításom, saját műsorvezetéssel. Persze az igazi szerelem változatlanul mindaz, ami a szakmával összefügg.
Hozzászólások