A szakmám az életem
– A laikus szemlélő annyit tud az úszómesterről, hogy ott járkál a medence szélén, nézi a lányokat, időnként sípol egyet. Ennél azonban sokkal összetettebb, sokféle ismeretet igénylő szakma ez.
Így kezdődött beszélgetésünk Várhegyi Attilával, a Hullámfürdő üzemvezetőjével, aki mellesleg az uszodamestereket – mert újabban ez a szakma hivatalos elnevezése – oktatja, vizsgáztatja, a MIOK Kft. Pécs felnőttképzési csoportjának tanfolyamain, immár nyolc éve. Avatott szakember, hiszen 1985-ben itt, a Hullámban kezdte, mint úszómester.
– Más gyerek akkoriban mozdonyvezető, vagy tűzoltó akart lenni, én, kisgyerekkorom óta csak arra vágytam, hogy úszómester legyek. Itt, a szomszédban a Garay utcában laktunk, a nyarakat minden nap a Hullámban töltöttem. Fiatal koromban versenyszerűen úsztam, de egy hosszantartó súlyos betegség miatt ezt abba kellett hagynom. Aztán kitanultam az autószerelő szakmát, autójavító mester, majd gépjármű diagnosztikus lettem, aztán ismét közbeszólt a sors. Olajallergiát kaptam, váltanom kellett. 1985. január másodikán teljesült a gyerekkori álom, munkába léptem, mint úszómester a Hullámfürdőben.
– Ettől kezdve egyenes volt az út?
– Többé-kevésbé igen. Letettem a segédedzői vizsgát, 1995-ig úszást oktattam a TÁSI-nál, közben 1989-ben csoportvezető úszómester lettem, 1996-tól pedig megbízott üzemvezető, itt a Hullámban.
– Gondolom, nem jött rosszul a mesterszintű gépészeti ismeret, a versenyzői múlt sem az üzemvezetői teendők ellátásához, sem az oktatáshoz.
– Nemhogy nem jött rosszul, ez egyszerűen elengedhetetlen. Az uszodamester hallgatók nagy fizikai megterheléssel járó gyakorlatokon vesznek részt, ebben szerepel az úszástechnika, a mentési, szabaduló és vontató fogások. Ezenkívül tanulnak uszodatörténetet, fürdőkultúrát, gépészeti és vízkezelési alapismereteket. Egy orvos oktatja számukra az elsősegélynyújtási és életmentési ismereteket.
– Ki lehet a tanfolyam hallgatója?
– Igen szigorú a felvételi vizsga. Sokan azt hiszik, ha már fenn tudnak maradni a vízen, már tudnak is úszni. Számomra az úszástudás azt jelenti, hogy kis erőkifejtéssel jól haladjon a vízen, képes legyen a mentésre. A felvételi vizsga alapja az, hogy az uszodamester-jelöltek gyorson, mellen, háton szabályosan tudjanak úszni.
– Sok a jelentkező?
– Meglehetősen nagy az érdeklődés, de évente két tanfolyamot indítunk, átlagosan 40-50 a hallgatói létszám. Persze, ehhez a szigorú feltételek is hozzájárulnak, tavaly például volt olyan csoport, hogy tucatnyi jelentkezőből mindössze egy bizonyult alkalmasnak a tanfolyamra.
– Uszodamesteri múltjában van emlékezetes élménye?
– Rengeteg. Egyszer például a hullám medencében egy anyuka kezéből elsodorta a víz a hároméves kisgyerekét. Már ez is meghökkentő felelőtlenség, de ahelyett, hogy utánakapott volna, elkezdett segítségért kiáltozni. Én gyorsan kikapcsoltam a hullámoztatót, aztán kimentettem a gyereket. Ezután nem éppen kenetteljes stílusban mondtam el, mennyire is kell a kisgyerekekre vigyázni.
– Ezt is elmondja a hallgatóinak?
– Ezt is és főképp azt, amit azóta vallok, mióta az uszodába léptem. Legyen az ember üzemvezető, uszodamester vagy gépész, ezt csak teljes odaadással, állandó készenléttel lehet csinálni.
– Ön a vizsgabizottság tagja. Szigorú?
– Nem különösebben. Aki a tanfolyamig, illetve a vizsgáig eljut, az rendszerint alkalmas is. Egyre azért nagyon figyelek: a szándékra. Akarja, szeresse is, amit csinál.
– Elégedett ember?
– Ha az ember abból él, amit igazán szeret csinálni, akkor nem szabad csak a pénzre gondolni, mert az meglehetősen szűken csörgedezik. De ha a munkája örömet szerez, legyen az bármilyen fáradságos, akkor igen. Elégedett lehet.
*
Várhegyi Attila fia is úszómester lett (ANK uszoda); s a MIOK Kft. Pécs vízvisszaforgató gépész tanfolyamát is elvégezve létrejött ismét egy családi tradíció.
Hozzászólások