A szakmám az életem
Az ember azt hinné, hogy ez egy ideális szakma. Színek és illatok, élő és állítólag érző növények között lenni naphosszat, munka gyanánt is kellemes időtöltés lehet. Takács Tiborné – a törzsvevőknek csak Margitka – gyorsan helyére teszi hirtelen jött elfogultságomat.
– A pult túlsó oldaláról ez valóban így látszik. De kevesen gondolnak arra, ami mögötte van. A lehető legszebb és legfrissebb áru beszerzése, a növények előkészítése, mielőtt a pultra kerülnének, az adott időszaknak megfelelő kínálat összeállítása, az ápolásuk nem csekély feladat.
– Netán a tanácsadás is ehhez tartozik?
– De mennyire! Nem is hinné, hányan jönnek, hogy egy csokrot szeretnének, de nincs semmilyen elképzelésük.
Szinte végszóra benyit egy fiatalember, s elhadarja, hogy a tanárnőjüknek szeretne egy csokrot. Gyors kikérdezés következik, melyből kiderül, hogy a tanárnő fiatal, úgy közepes árra gondoltak az ajándékozók.
Margitkának ennyi elég, pillanatok alatt összeválogat egy vegyes csokrot, elsősorban meleg színekből, boszorkányos ügyességgel feldíszíti, összeköti, becsomagolja, a fiatalember elégedetten elrohan.
Rövid, nyugodt időszak következik, ezalatt folyik szakmai képzésem. Margitka a virágkötészet alapvető szabályait sorolja:
– Legfontosabb a színtörvény. Harmonizálni kell a színeknek, például nem rakjuk össze a bordót a naranccsal. Ügyelni kell a hideg és meleg színek harmóniájára. A csokor összeállításánál figyelembe kell venni az aranymetszés szabályait, a formai törvényt.
– Ez utóbbi is örök, és áthághatatlan?
– Korántsem. A klasszikus és a modern irányzat között sok az átmenet. A klasszikusnál több a virág, dúsabb a csokor. A modernnél kevesebb a virág, több a díszítő, kiegészítő elem.
Ezt bemutatandó, egy vaskos albumot tesz elém, amelyben színes fényképek garmadája illusztrálja az elmondottakat.
Itt Pécsett, a Garay és a Szendrey Júlia utca sarkán, a Megyei Kórház tőszomszédságában lévő boltot egy bt-t alkotva két lányával együtt működtetik.
– Ami a virágkötészetet illeti, ha az ember jól akarja csinálni, elengedhetetlen a fantázia, az igényes ízlésvilág, a növények szeretete. Ami az ízlésvilágot illeti, idősebbik lányom inkább a klasszikus, a fiatalabbik a modern stílushoz vonzódik. Én valahol a kettő között vagyok.
– Szinte kérdezni sincs időm, oly lendülettel és szeretettel beszél erről a szakmáról. Hogyan vezette ide az élet?
– 1964-ben jelentkeztem tanulónak az akkori Kertészeti Vállalathoz, dísznövénytermesztő és kertépítő szakmára. Itt Pécsett volt a gyakorlati, Kecskeméten az elméleti képzés. A „Szakma Kiváló Tanulója” versenyen országos első helyezést értem el. Maradtam a vállalatnál, de mivel közben férjhez mentem, három leánygyermekünk született, váltanom kellett, mert a kertépítő munka mellett alig maradt időm a családra. Így aztán 1977-től virágboltban vállaltam állást. Eközben a technikumban leérettségiztem, többféle tanfolyamot is elvégeztem, köztük a virágkötészetet. Egyébként a férjem is szakmabeli, ő is kertépítő.
– Volt valamilyen szülői ráhatás, hogy a lányok is ezt a pályát válasszák?
– Nem, igazán én nem is akartam, dehát szinte a virágboltban nőttek fel, ittragadtak.
– Személyes szakmai sikerei?
– Többször előfordult, hogy akinek menyasszonyi csokrot készítettem, eljött, elhozta az esküvői fényképeket, s újra megköszönte a munkámat. A legnagyobb szakmai siker talán az volt, hogy a Pécsi Nemzeti Színházat a millenniumi ünnepségre én díszítettem fel.
– Ekkora szakmai tudást vétek volna nem továbbadni.
– Tanítok is, 1982-ben egy megbetegedett kolléganőt helyettesítettem egy tanfolyamon és leragadtam az oktatásnál. Utána az IPOSZ égisze alatt megindult a szakmunkásképzés. 1996-tól a MIOK szervezésében folyik a virágkötő-berendező szakmunkásképzés a Melinda utcában, és egy 500 órás, virágkötő szakmunkás bizonyítványt adó tanfolyam. Mindkettőben tanítok és vizsgáztatok is.
– Szigorú?
– Inkább igényes. Ennek meg is van az eredménye, tavaly három tanulóm az országos ifjúsági versenyen az összetett első helyet hozta el. Idén márciusban, az országos tanulmányi versenyen ketten szakmunkásbizonyítványt szereztek.
– Csupa öröm. Mi szomorítja el?
– Úgy látom, hogy ebből a generációból hiányzik a lelkesedés, az áldozatkészség – kevés kivételtől eltekintve. Egy virágüzletben nem lehet unott képpel dolgozni. A mosoly hozzátartozik a szép csokorhoz.
Hozzászólások