A szakmám az életem
Fiatal ember. Azt hittem, viccel, amikor említette, hogy már a nyugdíj gondolatával foglalkozik. Aztán szép lassan fény derült Rendeczki Lajos titkára.
– Ifjú koromban sokféle sportot kipróbáltam – mondja. – Fociztam, kézilabdáztam, teniszeztem, megfordultam az autóversenyzésben is. Ma már inkább a karbantartó sportokat űzöm, síelek, vitorlázom. A fiatalság titka pedig, hogy szenvedélyesen szeretem a munkámat és mindig a fiatalok között vagyok. Nagyon kedvelem őket, persze okos szigorral. Tanultam retorikát is, könnyen szót értek velük.
A kapcsolatteremtési készsége és képessége ismeretségünk első öt perce után már nem volt kétséges.
– Gondolom, ez a szakmájában is elengedhetetlen, hiszen a fodrász egy kicsit pszichológus, egy kicsit gyóntató atya is.
– Hát ez nagyjából igaz, de ezzel nem szabad visszaélni. Mindenki annyit mond el, amennyit a lelke diktál, én nem faggatózom. Ha kérik, tanácsot adok, hiszen a több évtizedes tapasztalat ezt már lehetővé teszi.
– Ami a frizurát illeti, elfogadják a tanácsát, vagy vannak extrém kívánságok is?
– Zömmel törzsvendégek járnak hozzám, ismerem az ízlésüket. Ha valami változtatást óhajtanak, akkor megmondom, mi lenne a legelőnyösebb a számukra.
– És ezt elfogadják?
– Általában igen.
– Ha pedig valami olyant kérnek, amivel egyáltalán nem ért egyet?
– Akkor borsódzik a hátam, de megteszem, mert a vendég kívánsága parancs.
– Ezt tanítja a fiataloknak is?
– Igen, de elsősorban a szakmai igényességet, a vendéggel való bánás alapvető normáit.
*
Rendeczki Lajos, a Wella női fodrász szalon tulajdonosa túl azon, hogy általában reggel 8-tól este 6-ig fogadja a vendégeket, az Ipartestület fodrász-kozmetikus szakosztályának az elnöke, a Kamara klubjának és a mestervizsga bizottságnak is elnöke, szakmunkásvizsgát vezet a Termelőiskolában, valamint az 508-as szakképző intézetben. Jelenleg egy tanulója van.
*
– Fodrászversenyeken indul-e még?
– Ma már nem. Inkább a felkészítéssel, menedzseléssel foglalkozom. Részt vettem a berlini világbajnokságon, mint a magyar válogatott edzője, tanítványom, Wéber Viktor a százhúsz versenyzőből álló mezőnyben az első harmincban végzett.
– Hogyan kezdte a szakmát?
– Mindig is vonzott a képzőművészet, különösen a kerámia. A szüleim maszek fodrászok voltak, de nem kényszerítettek a pályára. Amikor mégis ezt választottam, elkezdődött a szigor, a nagy követelmény.
– Ezt örökíti át a mai oktatásában is?
– Nem egészen. Laza vagyok, de a szakmai színvonalban nem ismerek tréfát.
– Milyen érzés sztár fodrásznak lenni?
– Nem sorolom magam a sztár fodrászok közé. Egyszerűen csak szeretem a szakmámat, szeretem jól csinálni. Ez az életem.
Hozzászólások